Hogy lehet ennyire ostobán undorodni a bogaraktól? - nevetett halkan magában Jules, hallgatta az ütemes seprűcsattanásokat a telefonban, ahogyan a földre dobott könyveken visszhangzottak.- Majd hívj vagy hívlak holnap, mert már 1 órája másról sem tudsz beszélni, csak a szerencsétlen bogaradról - unta meg végül.
Bár múltkor is hogy megjárta szegény azzal az mindent túlélő "madár"pókkal.... Biztos a hangyahadsereg - nevetett megint magában;
- Na aludj- mondta végül, azzal letette a telefont.
Egyedül rosszabb volt, bár azt már kicsit furcsállta, hogy állandóan mástól vár segítséget, .. hogy is volt az a idézet? megvan!
"Aki törődni tud önmagával az nem várja el, hogy mindig érte tegyenek valamit." Hát igen.
Nem volt ez mindig így. Lehet kezd kicsit elkényelmesedni? Vajon mindenki ezt tenné? Én is? Nem. Ebben biztos volt. Hiszen egy férfi nem visítozik ok nélkül, csak mert lát egy imádkozó sáskát ....
Gondolataiból kizökkentette a szél zúgása, ahogyan a fákat tépkedte dühödten. Megjött a már sokat emlegetett vihar.
Tessék most már ez is. Ha még villámlás is lesz, akkor a lány biztosan nem fog aludni egész éjjel.
Kicsit már sajnálta, hogy olyan gyorsan letette a telefont, így hát írt egy sms-t a közelgő viharról, hogy a lány elkerülje legalább az újabb meglepetést.
A válasz megszokottan rögtön jött:
"húúú, akkor tutti itt is lesz...:( és még mindig nem tudom mi van ezzel a zöld bogárral a könyvesstóc alatt.. sztem bemászott a hűtő mögé ... Gyere fel! és megmutatom a gyűjteményemet ... és írok rólad egy novellát "
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése