- zajmérgezés -

A nagy vonatozás

Odafele:
Lassan - de evidensen késve - beindul a vonat, és talán el is indulna, csakhogy leáll egy késő anyuka+ gyerek miatt, akik ütemesen verni kezdik a vonat ablakát, hogy nyissák ki az ajtót....

Egy ajtóhoz közel ülő utas megsajnálta őket, és megnyomta a gombot, amire üvöltözve berontott a gyerek, és a nem kevésbé hangos anyuka, majd 2 kör fel és alá rohangálás után - legnagyobb sajnálatomra - letelepednek szemben.

Próbál(ná)nak egyhangúan kattogni a tengelyek, de ez csak pár percig hallható, mert a kisöcsi nekiáll énekelni (baromi hamisan), az anyuka viccet mesélni
-"Feldobjuk barna, leesik tele lesz a fejed szarral, mi az? " - stílusban,
majd Sárbogárdon a már megszokott késést betartva 15perces várakozás közben új ötlet került elő: a szellőztetőrácsának rugdosása közbeni fahangon énekelés 1 órán keresztül folyamatosan és egyre hamisabban .....
Fütyül a vonat. Gondolom, a mozdonyfüttynek mindig pontos oka van. Adott jelentése. talán a késés bejelentése? vagy? hogy már indulunk?
Gondolataimba bezavar a gyerek fütyülése (inkább láláláááálázása) és a további ütemes fűtőrács valamint a lábam rugdosása és ...
Mindig ugyanaz. Hallanom kellett, hogy ordibál, hogy az anyja azt sem mondja, hogy„bocsánat" , és ... , és meg kellett őrizzem a nyugalmam. Az volt a fő, hogy megőrizzem a nyugalmamat.
és ....
robog a vonat...

***

Visszaút:

Nagyon korán reggel, 7 óra.
A megállóban már várakozik egy nyugdíjas csoport: 10,-15 ember, rozoga nénik, meg bácsik és ahogy beáll a vonat öregségüket meghazudtolva tolakodásba kezdenek:
"Hát én akkor sem fogok állni, ha nem lesz hely " ...

Vannak dolgok, személyek vagy tárgyak, amelyekről azt szokás mondani, hogy a könyökén jönnek ki az embernek. ... Olyasmiről mondják, amit megunt az ember, olyan személyekről, akikből elegünk van, akiket kivetünk magunkból, metaforikusan a könyökünkön jönnek ki. S mert kivetem őket magamból, rajtam kívüli létük közönségessé válik, lealacsonyodik.

Vonatindulás után rögtön előkerül a pálinkás butykos, és a visító öregnéni hang:
"Jaj Édes Istenem, nekem nem szabad, épphogy csak megnyalom kicsit" verzió után nekilendül a kívánalom, hogy kapcsolják be a légkondit, azután az üvőltözős danolászás is : "Heeeeejdliiiiige vircsaft", amit a félóránkénti pisilési sorban állás közben igyekeztek a fülembe is pálinkagőzösen beleordibálni, hátha nem hallanám jól...
Megkérem a T. Bandát, hogy ha megtennék, ne hányjanak rám, és inkább dalolgassanak tőlem távol, mire megsértődtek. Kicsit tartok tőle, hogy netán megvernek - alkoholosan és többen vannak .... aztán bandába verődve ismét nekiállnak túlüvölteni a bőgő csecsemőket a további pálinkázás hatására....

jobb híján hagyom, hadd üvöltsenek. Fázom. Próbálok másra figyelni - a kilátásra, a futó fákra, nem akarom folyamatosan az órámat figyelni - még majdnem 2 óra mire kiszállhatok... Nem akarom, hogy bármi is elterelje a figyelmemet. Fut a vonat ... a domboldalon. Kibomlik a táj. Nem szabad hagynom, hogy elvonja figyelmemet erről a nyugodt örömről.
Megpróbálom hunyva tartani a szemem, amíg csak tudom. Lassan megy a vonat, egyhangúan kattognak a tengelyek, egymást túlordibálva nótáznak a vének, üvöltenek a csecsemők, bőgnek a gyerekek, és ...
... ezen a visszaúton is késik a vonat most már Nagydorogtól ....

u.i.: Semprun, a sose halunk meg, a Sorstalanság sem épp a kedvencem.