Igen- a gépkocsik száma - hogy mennyin is utazhattam? Már régen nem számoltam.
Volt fehérorosz is, aki egy jó filmről mesélt. Vele mentem még vagy 80 km-t.
Majd újabb három jármű és megérkeztem Varsóba! Az utolsó egy - nem annyira fiatal, intelligens pár volt, de elvittek egyenesen a kempingbe és adtak egy üveg sprite-ot. Később vettem észre, hogy bár a lengyelek nem annyira segítőkészek és ajándékozók, de azok, akik adtak - általában valami apróságot, vagy meghívtak egy whiskeyre a kávézóban – önzetlenül tették. Próbáltam mondani, hogy nem kérem, de ragaszkodtak ahhoz, hogy vigyek valami apróságot (visszautasítottam, de ők nagyon rám erőltették) ...
Szóval, megálltam a kempingben, felállítottam a sátrat, lezuhanyoztam, vacsora, majd irány aludni.
Július 22. kedd
Még aludhattam, mert a szemem nem volt nyitva, amikor félálomban próbálta az agyam megérteni: "Hol is vagyok? Há ... há ... hát Lengyelországban!”
Felkelés után fél napot elvesztegettem - próbáltam megszerezni a tranzit vízumot a Cseh Köztársaságba. Ezt a nagykövetség adhatta volna elvileg, de a végén kiderült, hogy a vízumot csak majd 4 nap múlva tudná kiadni, úgyhogy én inkább nem is zavartam ott sokat: Ok, akkor Cseh Köztársaság majd legközelebb.
Délután nekizendített az eső - ömlött, mintha dézsából... és így egész idő alatt bent ültem a sátorban. Elég késő délutánra állt csak el az eső, és még elmentem megnézni a "régi várost" (óváros?). Olyan volt, mint egy mese, egy régi történet kicsi és szép házakról, szűk macskaköves utcákkal. Bolyongtam egy hatalmasat amíg csak rám nem talált az éjszaka.
Július 23. szerda
Reggel még mindig itt vesztegeltem Varsóban. Azért gyönyörű egy város, a régi épületeivel és templomaival. Ezek a lengyelek, meg kell mondani, egy nagyon hívő népek. Ez sok mindenen meglátszik. Például, számos templom, műemlék van mindenhol, hogy a püspökök és a szentek gyakran lengyelek, az utcán temérdek a szerzetes és apáca a megfelelő ruházatban járkáltak. Ez a rengeteg a szín. Virágok mindenütt: ablakokban, a házakban, a parkokban. Sokan úgy ismerik az orosz nyelvet, mint az anyanyelvüket, főleg az idősebbek, így aztán problémám ebben az értelemben semmi nem volt.
Déltájban aztán elhagytam a várost. Körülbelül egy óra múlva már egy kis teherautón ültem egy középkorú férfivel: Ganeknak hívták.
Egész úton ellátott mindennel :sör, chips, enni is meghívott a kávézókba.
Ha kinéztem egy kisvárost útközben, elmesélt mindent róla, amit tudott. Elvitt egészen a német határig. Aztán egy svéddel mentem szinte az ellenőrzési pontig, majd felvett egy srác, aki egy autószerelő műhelyben dolgozott. Már körülbelül 11 óra lehetett, amikor megállapodtam egy taggal- Vladissal a lettel, aki tud oroszul - arról, hogy átvisz a határon. Ő Franciaországba utazott desztillálós gépekkel, amiket aztán tovább vitt Lettországba.
Valdis aztán elmondta, hogy megáll a legközelebbi benzinkútnál egy éjszakára, de majd másnap is mehetek vele tovább. Itt jegyzem meg, hogy eredetileg Frankfurtba akartam utazni, ahol a barátom lakik, ezért aztán Valdissal megbeszéltük, hogy elvisz Berlinbe.
Átkelésünk a határon max. 15 percig tartott, és még az útleveleket se ellenőrizték. Összesen egy lengyel vámos lány kérdezte meg, hogy:
- Milyen nemzetiségű? Lett, orosz ...
- Turista. Stoppos vagyok.
A lány erre már nem válaszolt.
Elértük a legközelebbi benzinkútat. Valdis a kocsiban maradt, én meg elmentem kb. 100 méterre egy kis erdőbe, ahol felszereltem a sátram.
Július 24. csütörtök Felébredtem és mentem a parkolóba, ahol Valdis már várt:
- Nos, akkor most
Berlinbe mész, és aztán Franciaország? Akarsz-e Párizson keresztül menni?
- Ha nincs ellenedre, veled mennék Párizsba.
- Ugorj be.
Így aztán átutaztunk egész Németországon. Itt aztán megértettem, hogy mit is jelent, ha igazán jó az út. Az A57-esen száguldottunk vagy 120 km/órával, míg sokan egyszerűen leelőztek.
Ma megjártam két királyságot is: Hollandia és Belgium. Az autópályáról gyakran láttam szélmalmokat. Előttem, utánam, rengeteg volt, és ilyent régebben csak képeken láttam.
Sajnos, a városokban nem jártunk, állandóan a benzinkútakon álltunk meg. Brüsszelt is csak messziről láttam.
Belgiumban az útvonalak ki vannak világítva, így akár egész éjszaka is mehetsz, akár a fényszórók bekapcsolása nélkül is.
Meg kell jegyeznem, hogy – úgy tudom, a schengeni megállapodás következtében - nincsenek sem ellenőrző pontok, sem vám- és határőrség. Néha egyszerűen nem lehet észrevenni, hogy átléptük a határt:
- Ugye még mindig Belgiumban vagyunk?
- Nem, már Franciaországban.
Párizsba már túl későn, helyi idő szerint éjjel 1:00 körül érkeztünk, és csak utána álltam neki kempinget keresni, de kiderült, hogy nem olyan könnyű azért azt megtalálni. Talán két órán át is kerestem a Bois de Boulogne-t. Végre megtaláltam, de kiderült, hogy zárva van éjszaka, és látogatás csak reggel. Hm... kijárási tilalom van az erdőbe reggelig.
Aztán találtam egy félreeső helyet egy ligetben, ahol átvészeltem az éjszakát.
Július 25. péntek
Másnap vissza a kempingbe. Az árak: 15 € / nap. Varsóban 19 zloty volt (mintegy 5 €). Ezen a ponton kicsit eltöprengtem, és hagytam,hogy lebeszéljen a kapzsiságom: 15 € 1 éjszakára, ha figyelembe vesszük, hogy az egész nap a városban kóborlok? Ráadásul a táboron kívül bárhol lehet olyan erdő, ahol akár ingyen is aludhatok? Nem fizetek! A kapzsiságom hangja legyőzött. Elhagytam a kempinget, beraktam egy csomagmegőrzőbe a cuccomat - ez sokkal olcsóbb volt - és járkálni kezdtem Párizs központjában. Találtam egy internetkávézót és elküldtem pár e-mailt, hogy jól vagyok. Az eg
ész napot átkóboroltam a városban. Érdekes volt látni, amit eddig csak fényképeken és a televízióban láttam: Eiffel torony, Louvre, Diadalív, a francia arcok, és még sok más látnivaló is: a Louvre-ben a híres Mona Lisa (Dzsokonda:)). Igen, szép, de azt hiszem, hogy sok más híres festménynél sem nem szebb, sem nem rosszabb, sőt talán vannak sokkal szebbek is. De ehhez a képhez zarándokolni járnak a turisták, a fotósok, és nem is kevesen! Na igen, ez azért mégiscsak Párizs, természetesen, a város, ami olyan, mint egy mesekönyvből kivágott kép, a nagyon jellegzetes utcai zenéivel. De szerintem kicsit amolyan fontoskodós (csicsás).
És nagyon zsúfolt utcái vannak, ráadásul ezek a zsúfis utcák még keresztezik is egymást, nem csak párhuzamosan és merőlegesen, de különböző szögekből is, pl. egy útkereszteződés áll vagy hat, nyolc vagy akár tíz utcán át is.
Kezdetben nehezemre esik a kiigazodás, és az egész utcahálózat előtt értetlen csodálkozással állok. A táborba nagyon későn este értem csak. Olvastam, hogy a Bois de Boulogne (Bulonsky:)) az a hely, ami a prostituáltaké, transzvesztiták és más gyanús elemek hot-spotja :). Útközben ez lejött. Állandóan azt láttam, hogy beülnek az arra járó autókba, és már viszik is őket. Igyekeztem elnézni a másik irányba, és valami tényleg nagyon nagy volt az erdő. Közel-távol, ha szabad ezt mondanom. A nők /férfias nők , akik ott álldogáltak, megbámulgattak engem is. Főleg ez a férfi, ha annak nevezhetjük, megtetszhetett neki az elegáns szemüvegem -talán. Nos, én leginkább oldalra el, mint akit megbűvöltek a természet csodái.
Aztán találtam egy kempinget úgy száz méterre az erdőben.
Volt fehérorosz is, aki egy jó filmről mesélt. Vele mentem még vagy 80 km-t.
Majd újabb három jármű és megérkeztem Varsóba! Az utolsó egy - nem annyira fiatal, intelligens pár volt, de elvittek egyenesen a kempingbe és adtak egy üveg sprite-ot. Később vettem észre, hogy bár a lengyelek nem annyira segítőkészek és ajándékozók, de azok, akik adtak - általában valami apróságot, vagy meghívtak egy whiskeyre a kávézóban – önzetlenül tették. Próbáltam mondani, hogy nem kérem, de ragaszkodtak ahhoz, hogy vigyek valami apróságot (visszautasítottam, de ők nagyon rám erőltették) ...
Szóval, megálltam a kempingben, felállítottam a sátrat, lezuhanyoztam, vacsora, majd irány aludni.
Július 22. kedd
Még aludhattam, mert a szemem nem volt nyitva, amikor félálomban próbálta az agyam megérteni: "Hol is vagyok? Há ... há ... hát Lengyelországban!”
Felkelés után fél napot elvesztegettem - próbáltam megszerezni a tranzit vízumot a Cseh Köztársaságba. Ezt a nagykövetség adhatta volna elvileg, de a végén kiderült, hogy a vízumot csak majd 4 nap múlva tudná kiadni, úgyhogy én inkább nem is zavartam ott sokat: Ok, akkor Cseh Köztársaság majd legközelebb.
Délután nekizendített az eső - ömlött, mintha dézsából... és így egész idő alatt bent ültem a sátorban. Elég késő délutánra állt csak el az eső, és még elmentem megnézni a "régi várost" (óváros?). Olyan volt, mint egy mese, egy régi történet kicsi és szép házakról, szűk macskaköves utcákkal. Bolyongtam egy hatalmasat amíg csak rám nem talált az éjszaka.
Július 23. szerda
Reggel még mindig itt vesztegeltem Varsóban. Azért gyönyörű egy város, a régi épületeivel és templomaival. Ezek a lengyelek, meg kell mondani, egy nagyon hívő népek. Ez sok mindenen meglátszik. Például, számos templom, műemlék van mindenhol, hogy a püspökök és a szentek gyakran lengyelek, az utcán temérdek a szerzetes és apáca a megfelelő ruházatban járkáltak. Ez a rengeteg a szín. Virágok mindenütt: ablakokban, a házakban, a parkokban. Sokan úgy ismerik az orosz nyelvet, mint az anyanyelvüket, főleg az idősebbek, így aztán problémám ebben az értelemben semmi nem volt.
Déltájban aztán elhagytam a várost. Körülbelül egy óra múlva már egy kis teherautón ültem egy középkorú férfivel: Ganeknak hívták.
Egész úton ellátott mindennel :sör, chips, enni is meghívott a kávézókba.
Ha kinéztem egy kisvárost útközben, elmesélt mindent róla, amit tudott. Elvitt egészen a német határig. Aztán egy svéddel mentem szinte az ellenőrzési pontig, majd felvett egy srác, aki egy autószerelő műhelyben dolgozott. Már körülbelül 11 óra lehetett, amikor megállapodtam egy taggal- Vladissal a lettel, aki tud oroszul - arról, hogy átvisz a határon. Ő Franciaországba utazott desztillálós gépekkel, amiket aztán tovább vitt Lettországba.
Valdis aztán elmondta, hogy megáll a legközelebbi benzinkútnál egy éjszakára, de majd másnap is mehetek vele tovább. Itt jegyzem meg, hogy eredetileg Frankfurtba akartam utazni, ahol a barátom lakik, ezért aztán Valdissal megbeszéltük, hogy elvisz Berlinbe.
Átkelésünk a határon max. 15 percig tartott, és még az útleveleket se ellenőrizték. Összesen egy lengyel vámos lány kérdezte meg, hogy:
- Milyen nemzetiségű? Lett, orosz ...
- Turista. Stoppos vagyok.
A lány erre már nem válaszolt.
Elértük a legközelebbi benzinkútat. Valdis a kocsiban maradt, én meg elmentem kb. 100 méterre egy kis erdőbe, ahol felszereltem a sátram.
Július 24. csütörtök Felébredtem és mentem a parkolóba, ahol Valdis már várt:
- Nos, akkor most
Berlinbe mész, és aztán Franciaország? Akarsz-e Párizson keresztül menni?- Ha nincs ellenedre, veled mennék Párizsba.
- Ugorj be.
Így aztán átutaztunk egész Németországon. Itt aztán megértettem, hogy mit is jelent, ha igazán jó az út. Az A57-esen száguldottunk vagy 120 km/órával, míg sokan egyszerűen leelőztek.
Ma megjártam két királyságot is: Hollandia és Belgium. Az autópályáról gyakran láttam szélmalmokat. Előttem, utánam, rengeteg volt, és ilyent régebben csak képeken láttam.
Sajnos, a városokban nem jártunk, állandóan a benzinkútakon álltunk meg. Brüsszelt is csak messziről láttam.
Belgiumban az útvonalak ki vannak világítva, így akár egész éjszaka is mehetsz, akár a fényszórók bekapcsolása nélkül is.
Meg kell jegyeznem, hogy – úgy tudom, a schengeni megállapodás következtében - nincsenek sem ellenőrző pontok, sem vám- és határőrség. Néha egyszerűen nem lehet észrevenni, hogy átléptük a határt:
- Ugye még mindig Belgiumban vagyunk?
- Nem, már Franciaországban.
Párizsba már túl későn, helyi idő szerint éjjel 1:00 körül érkeztünk, és csak utána álltam neki kempinget keresni, de kiderült, hogy nem olyan könnyű azért azt megtalálni. Talán két órán át is kerestem a Bois de Boulogne-t. Végre megtaláltam, de kiderült, hogy zárva van éjszaka, és látogatás csak reggel. Hm... kijárási tilalom van az erdőbe reggelig.
Aztán találtam egy félreeső helyet egy ligetben, ahol átvészeltem az éjszakát.
Július 25. péntek
Másnap vissza a kempingbe. Az árak: 15 € / nap. Varsóban 19 zloty volt (mintegy 5 €). Ezen a ponton kicsit eltöprengtem, és hagytam,hogy lebeszéljen a kapzsiságom: 15 € 1 éjszakára, ha figyelembe vesszük, hogy az egész nap a városban kóborlok? Ráadásul a táboron kívül bárhol lehet olyan erdő, ahol akár ingyen is aludhatok? Nem fizetek! A kapzsiságom hangja legyőzött. Elhagytam a kempinget, beraktam egy csomagmegőrzőbe a cuccomat - ez sokkal olcsóbb volt - és járkálni kezdtem Párizs központjában. Találtam egy internetkávézót és elküldtem pár e-mailt, hogy jól vagyok. Az eg
ész napot átkóboroltam a városban. Érdekes volt látni, amit eddig csak fényképeken és a televízióban láttam: Eiffel torony, Louvre, Diadalív, a francia arcok, és még sok más látnivaló is: a Louvre-ben a híres Mona Lisa (Dzsokonda:)). Igen, szép, de azt hiszem, hogy sok más híres festménynél sem nem szebb, sem nem rosszabb, sőt talán vannak sokkal szebbek is. De ehhez a képhez zarándokolni járnak a turisták, a fotósok, és nem is kevesen! Na igen, ez azért mégiscsak Párizs, természetesen, a város, ami olyan, mint egy mesekönyvből kivágott kép, a nagyon jellegzetes utcai zenéivel. De szerintem kicsit amolyan fontoskodós (csicsás).És nagyon zsúfolt utcái vannak, ráadásul ezek a zsúfis utcák még keresztezik is egymást, nem csak párhuzamosan és merőlegesen, de különböző szögekből is, pl. egy útkereszteződés áll vagy hat, nyolc vagy akár tíz utcán át is.
Kezdetben nehezemre esik a kiigazodás, és az egész utcahálózat előtt értetlen csodálkozással állok. A táborba nagyon későn este értem csak. Olvastam, hogy a Bois de Boulogne (Bulonsky:)) az a hely, ami a prostituáltaké, transzvesztiták és más gyanús elemek hot-spotja :). Útközben ez lejött. Állandóan azt láttam, hogy beülnek az arra járó autókba, és már viszik is őket. Igyekeztem elnézni a másik irányba, és valami tényleg nagyon nagy volt az erdő. Közel-távol, ha szabad ezt mondanom. A nők /férfias nők , akik ott álldogáltak, megbámulgattak engem is. Főleg ez a férfi, ha annak nevezhetjük, megtetszhetett neki az elegáns szemüvegem -talán. Nos, én leginkább oldalra el, mint akit megbűvöltek a természet csodái.
Aztán találtam egy kempinget úgy száz méterre az erdőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése