Augusztus 8., péntek
Korán keltem és épp csak bekaptam a reggelit, már mentem is az utamra. 15 perc múlva megállt egy fiatalember, Romániába ment. Azt mondta, meg fog állni Frankfurtban (irtó szerencsésnek éreztem magam).
Beültem.
Az úton aztán elmesélte, hogy Bécsben él, és egy cipőgyárban dolgozik. Münchenig eljutottunk, aztán valamilyen okból meggondolta magát, és azt mondta a parkolóban, hogy szálljak ki, merthogy az ő tervei megváltoztak, és visszafordul 10 km-t.
Nos, oké. Miután álltam körülbelül egy órát, egy katona kinézetű ( tiszthelyettes), fiatal férfit állítottam le, aki ment haza hétvégére a munka után. Ő vitt tovább Stuttgartig, egy benzinkútnál rakott ki. Úgy gondoltam itt kicsit megállok ebédelni. Aztán visszamentem stoppolni. Megállt egy kocsi:
- Hova mennél? - kérdezte egy német pasas.
- Frankfurtba.
- Ülj be.
Az idő csak múlt, és azt hittem sosem jutok már el sehova. Közben a sofőröm mesélt, hogy ő ügynökként dolgozik, és így különböző országokba tud ellátogatni. Elvitt egészen a Frankfurti repülőtérig. Na ha valami,akkor ez egy igazán hatalmas repülőtér, még sosem láttam ekkorát. Város a városban. Busz ment a következő városba (Hessenshtamm), innen még 18 km volt Frankfurt, ott lakott a barátom: Vladimir, aki meghívott magához.
Az egész estét, és az azt követő napokat is átdumáltuk: sokat meséltem az utamról, ő az életéről Németországban és beszéltünk Oroszországról.
A következő két nap annyira nyugis volt, hogy el sem hittem. Mentünk ide-oda a barátaimmal, Vladimirral és feleségével Tatjanával az üzletekbe és a helyi bolhapiacra (magamnak nem terveztem vásárolni semmit, amit mégis vettem, az ment a cég számlájára), és körbejártuk az egész várost. Nagyon meleg volt, ezért menedéket kerestünk a helyi medencében.
Ezekben a napokban irtó sokat, és nagyon kellemeseket beszélgettünk.
Megjegyzés: Frankfurtban nagyon tiszta házak bejárata, amely azon túlmenően még tele van virágokkal. Az apartmanok ajtaját virágfüzérek díszitik, sőt olyant is láttam, ahol babák.
Augusztus 11. hétfő
Összegzem Frankfurtot: összehasonlítva azzal, amit már láttam más városokban, Frankfurtban nem volt semmi különleges. Általánosságban elmondható, hogy szép nagy házak és struktúrák épültek ki Frankfurtban a háború után. Úgy tűnik az összes régi épület elpusztult a második világháborúban.
Kóboroltam a városban estig, és úgy döntöttem, hogy holnap továbblépek. Szeretném látni Hamburgot és Berlint is részletesebben.
Augusztus 12. kedd
Eljött az ideje, hogy lelépjek. Vologya elvitt engem Hamburg irányába. Az egyik autópálya-csomóponton, elköszöntünk.
Ekkor felvett egy lány, de csak 10 mérföldre vitt egy benzinkútig, mert itt könnyebb volt megállni neki.
Innen Göttingen felé egy ferences testvérrel mentem, aki megkínált a kezében lévő "testvérek" borból, amiből vitt egy kamionnyit a kalostromba.
Akkor, most Hamburg! Jövök!, Az úton ahányszor elmentem a rusztikus paraszti házak mellett, mindig megcsaholtak a korcs kutyák. Hamburgba hajnali 3ra értem. Vándoroltam egy kicsit az éjjeli városban, majd megálltam éjszakázni egy kis csalitnál.
Augusztus 13. szerda
Az egész nap a kóborlásról szólt a városban. Semmi különöset nem láttam benne: Hamburg egy teljesen normál kinézetű kikötő város. A háború alatt ő is teljesen megsemmisült, gyakorlatilag sehol semmi régi épület.
Ja! el ne felejtsem a modern templomot: hát... templom. A németek úgy tűnik, nem csatlakoztak a régi kanonokhoz. Rendkívül egyszerű, bár modern dekoráció,a Jézus freskók stílusa ... hát .. : nehéz megmondani... De rondán néz ki. Azok után, amit láttam Lengyelországban, Franciaországban, Ausztriában, nem is igazán értem ezt a művészetet. Holnap el is megyek Berlinbe.
Augusztus 14., csütörtök
Nos, mi? Hogy hogy indultam neki Berlinnek?
Reggel elmentem a város szélére busszal. Elsétáltam az autópálya kijáratához, aztán csak álldogáltam. Miután már elég hosszú ideig szobroztam ott, megállt egy fiatal srác, de ő mindössze 5 km-re a parkolóba vitt el.
A berlini körgyűrűnél felvett két lengyel. Útközben elkaptunk egy akkora forgalmi dugót, ami miatt vagy két órán át álltunk. Kiderült, hogy valami autóbaleset volt. A lengyelek pocsékul beszéltek oroszul, így nem volt probléma - legalább nem kellett beszélgetni az úton. Egyikük, aki nem vezetett adott egy sört.
Berlin külvárosába körülbelül 9 óra körül értem. Kiszálltam,mert gondoltam csak bevisz valaki a városba, de mint kiderült rosszul hittem. Ugyan egy ember elvitt 10 mérföldre egy kisvárosba, így aztán nem messze onnan egy erdőben töltöttem az éjszakát.
A vezető szerint innen indult vonat másnap Berlinbe.
Korán keltem és épp csak bekaptam a reggelit, már mentem is az utamra. 15 perc múlva megállt egy fiatalember, Romániába ment. Azt mondta, meg fog állni Frankfurtban (irtó szerencsésnek éreztem magam).
Beültem.
Az úton aztán elmesélte, hogy Bécsben él, és egy cipőgyárban dolgozik. Münchenig eljutottunk, aztán valamilyen okból meggondolta magát, és azt mondta a parkolóban, hogy szálljak ki, merthogy az ő tervei megváltoztak, és visszafordul 10 km-t.
Nos, oké. Miután álltam körülbelül egy órát, egy katona kinézetű ( tiszthelyettes), fiatal férfit állítottam le, aki ment haza hétvégére a munka után. Ő vitt tovább Stuttgartig, egy benzinkútnál rakott ki. Úgy gondoltam itt kicsit megállok ebédelni. Aztán visszamentem stoppolni. Megállt egy kocsi:
- Hova mennél? - kérdezte egy német pasas.
- Frankfurtba.
- Ülj be.
Az idő csak múlt, és azt hittem sosem jutok már el sehova. Közben a sofőröm mesélt, hogy ő ügynökként dolgozik, és így különböző országokba tud ellátogatni. Elvitt egészen a Frankfurti repülőtérig. Na ha valami,akkor ez egy igazán hatalmas repülőtér, még sosem láttam ekkorát. Város a városban. Busz ment a következő városba (Hessenshtamm), innen még 18 km volt Frankfurt, ott lakott a barátom: Vladimir, aki meghívott magához.
Az egész estét, és az azt követő napokat is átdumáltuk: sokat meséltem az utamról, ő az életéről Németországban és beszéltünk Oroszországról.
A következő két nap annyira nyugis volt, hogy el sem hittem. Mentünk ide-oda a barátaimmal, Vladimirral és feleségével Tatjanával az üzletekbe és a helyi bolhapiacra (magamnak nem terveztem vásárolni semmit, amit mégis vettem, az ment a cég számlájára), és körbejártuk az egész várost. Nagyon meleg volt, ezért menedéket kerestünk a helyi medencében.
Ezekben a napokban irtó sokat, és nagyon kellemeseket beszélgettünk.
Megjegyzés: Frankfurtban nagyon tiszta házak bejárata, amely azon túlmenően még tele van virágokkal. Az apartmanok ajtaját virágfüzérek díszitik, sőt olyant is láttam, ahol babák.
Augusztus 11. hétfő
Összegzem Frankfurtot: összehasonlítva azzal, amit már láttam más városokban, Frankfurtban nem volt semmi különleges. Általánosságban elmondható, hogy szép nagy házak és struktúrák épültek ki Frankfurtban a háború után. Úgy tűnik az összes régi épület elpusztult a második világháborúban.
Kóboroltam a városban estig, és úgy döntöttem, hogy holnap továbblépek. Szeretném látni Hamburgot és Berlint is részletesebben.
Augusztus 12. kedd
Eljött az ideje, hogy lelépjek. Vologya elvitt engem Hamburg irányába. Az egyik autópálya-csomóponton, elköszöntünk.
Ekkor felvett egy lány, de csak 10 mérföldre vitt egy benzinkútig, mert itt könnyebb volt megállni neki.
Innen Göttingen felé egy ferences testvérrel mentem, aki megkínált a kezében lévő "testvérek" borból, amiből vitt egy kamionnyit a kalostromba.
Akkor, most Hamburg! Jövök!, Az úton ahányszor elmentem a rusztikus paraszti házak mellett, mindig megcsaholtak a korcs kutyák. Hamburgba hajnali 3ra értem. Vándoroltam egy kicsit az éjjeli városban, majd megálltam éjszakázni egy kis csalitnál.
Augusztus 13. szerda
Az egész nap a kóborlásról szólt a városban. Semmi különöset nem láttam benne: Hamburg egy teljesen normál kinézetű kikötő város. A háború alatt ő is teljesen megsemmisült, gyakorlatilag sehol semmi régi épület.
Ja! el ne felejtsem a modern templomot: hát... templom. A németek úgy tűnik, nem csatlakoztak a régi kanonokhoz. Rendkívül egyszerű, bár modern dekoráció,a Jézus freskók stílusa ... hát .. : nehéz megmondani... De rondán néz ki. Azok után, amit láttam Lengyelországban, Franciaországban, Ausztriában, nem is igazán értem ezt a művészetet. Holnap el is megyek Berlinbe.
Augusztus 14., csütörtök
Nos, mi? Hogy hogy indultam neki Berlinnek?
Reggel elmentem a város szélére busszal. Elsétáltam az autópálya kijáratához, aztán csak álldogáltam. Miután már elég hosszú ideig szobroztam ott, megállt egy fiatal srác, de ő mindössze 5 km-re a parkolóba vitt el.
A berlini körgyűrűnél felvett két lengyel. Útközben elkaptunk egy akkora forgalmi dugót, ami miatt vagy két órán át álltunk. Kiderült, hogy valami autóbaleset volt. A lengyelek pocsékul beszéltek oroszul, így nem volt probléma - legalább nem kellett beszélgetni az úton. Egyikük, aki nem vezetett adott egy sört.
Berlin külvárosába körülbelül 9 óra körül értem. Kiszálltam,mert gondoltam csak bevisz valaki a városba, de mint kiderült rosszul hittem. Ugyan egy ember elvitt 10 mérföldre egy kisvárosba, így aztán nem messze onnan egy erdőben töltöttem az éjszakát.
A vezető szerint innen indult vonat másnap Berlinbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése