Augusztus 19. kedd
Reggel 6 óra - arra ébredtem, hogy zuhog az eső... Éjszaka nem volt egyetlen felhő sem, így aztán amikor felébredtem alaposan átáztam (az eső volt valójában az, amire felébredtem). Fel kellett húznom a sátrat és ott megvárni, amíg eláll az eső.
Amikor az eső lecsillapodott, betettem a vizes cuccaimat egy hátizsákba, és visszatértem a benzinkúthoz, ahol végigkérdeztem, hogy megy -e valaki Varsó felé, vagy legalább Koninba.
Mindenki nemleges választ adott, bár néhány közülük nyilvánvalóan ravaszkodott, és egyszerűen nem akart magával vinni. Miután már erősen vacsora előtt álltunk, rájöttem, hogy hiábavaló itt várnom bárkire is, inkább kimentem az autópályára, és nekiálltam leintegetni az autókat. Egy idő után megáll egy rendőr. Gondoltam megint csak a papírokat akarja ellenőrizni, de azért megkérdeztem, hogy merre kell menni Koninba?
- Hogy hova? Koninba akar menni?
- Igen, de valójában majd mennék tovább Varsóba.
- Koninba elvihetem.
- ... Igen? Jönnék, .. a legnagyobb örömmel. Ez az első alkalom, amikor ilyen udvarias és barátságos rendőrrel találkoztam.
- Na jöjjön.
Mentem. Szinte Koninban tett ki. De ment le a főútról, csak az út közelében, egy kis városban, ahol él.
Bár a jelek szerint jó irányba mentünk, de, mert mondta, hogy egészen Varsóig nem megy el, viszont kb. 5-7 mérföldre van a főutak metszéspontja, és onnan már egyszerű dolgom lesz. Így aztán felvetettem magam egy lengyel egy lengyel-Truckers-re, és elmentem egészen Sochaczew-ig. Itt egy Mercedes vett fel egy már öreg emberrel, és elértünk Varsóba. Elvitt szinte arra a pontra, ahol már láttam az ismerős kempinget. Hálálkodni kezdtem:
- Köszönöm. Jöjjön el Oroszországba,látogasson meg.
- Nagyon félnék ott. Rabolnak, lőn ... jobb nekem itt - na ezt a mondatot nem hallottam egy embertől sem az egész utazáson során. Félnek az emberek attól, hogy Oroszországba jöjjenek.
Na de már késő este lett. A táborban maradtam.
Augusztus 20. szerda
Egész nap Varsóban járkáltam, azokon a helyeken, ahol még nem voltam. Megnéztem a különböző műemlékeket, templomokat, parkokat. A város nagyon szép. Küldtem e-mail-eket, hogy nemsokára már otthon leszek.
Az estét, úgy döntöttem, hogy egy kávéházban töltöm, megnézem mennyi lett az árrés a legutóbbi látogatásom óta.
Mindabból amit út során próbáltam a legjobban az a lengyel sört "Dojlidy" tetszett. Ittam még párat belőle.
Augusztus 21., csütörtök
Eljött az ideje, hogy továbblépjek. Varsóból ebédidő után álltam ki megint stoppolni. 100 mérföldre egy Pólus - kis teherautó- állt meg, amivel autószerelő műhelyekbe szállítottak.
Alig tett ki már fel is vett egy közelben parkoló, belorusz teherautó, ami elvitt majdnem a határig. Elhagytam az ellenőrzőpontot, ami a teherautóknak volt fenntartva, és átmentem a személyautókhoz.
A határ túloldalán nekiálltam, hogy fogjak egy autót. Egy fiatal fehérorosz ("moszkovita") vett fel, aki bevallotta, hogy általában senkinek sem áll meg, de persze engem felvett, mint kivételt. Egyre közelebb kerültem a határ másik oldalán lévő ellenőrzőponthoz, és már fel is vett egy másik srác, persze fehérorosz, akivel mintegy négy órán keresztül utaztam. A határátlépés 2 órán át tartott. ... és már itt vagyok újra Brestben.
A település határában újra vezethettem az álmos ember autóját. Nagyon meglepődött, amikor meglátott, és mondta, hogy érdekes lehet ez az autóstoppos utazás. És úgy tűnt nekem, hogy ez az ember szerint hasznos egy ilyen utazás, még akkor is ha ő nem biztos, hogy megtenné.
Brest-től a Baranovichi-ig egy férfi és egy nő autójában ültem, amiben bútorokat - amiket Lengyelországban vettek- is szállították. Szóval ültem valahol az autó mélyén, szorongtam az óriási dobozok között. Szinte már éjjel elértük Baranovichi-t.
Erdők nem voltak a közelében, így a sátort egy jobb területen vertem le, ahova a nő némi takarmány füvet szórt.
Kb. 100 méterre volt az út.
Augusztus 22. péntek
Ahogy pirkadt, szedtem a lábam. Ugyanaz volt mint kifelé: stoppolni Fehéroroszországban - öröm. 5 perc után megállt egy fiatal pár. Orsába mentek a rokonaik esküvőjére. Nagyon gyorsan Orsába értünk, mert a srác, a vezető, is gyakran stoppolt, és ott is élt.
Orsában, szinte azonnal felvett egy 60 év alatti férfi építész, Oroszországba utazott dolgozni.
- Fehéroroszországban, -mondta-, a munkát rosszul és keveset fizetnek.
Elvitt majdnem Golitsyno-ig, ami Moszkva előtt van 50 km-re.
Golitsynoban történt velem először az összes utazásom alatt, hogy pénzt kértek, hogy elvigyenek:
- Hello! Ha Moszkva előtt szeretnék kiszállni a legközelebbi metróállomásnál?az mennyibe kerül? mert tudod, átutaztam a fél Európát, közel 10 ezer kilométert, most mennék már haza, és még soha nem volt olyan, hogy azért, hogy felvettek pénzt kértek, sőt - egyáltalán nem :-), nekem a stoppolás alatt még az ételem is ingyen volt.
- Igen, nem mondod? Nos, ülj be.
Ez az ember egy harminc év körüli moszkovita volt. Elvitt, mert nagyon meglepte a történetem, és mindent részletesen elmagyaráztam, hogy hogyan jutottam ideáig.
Este már Moszkvában voltam és ott is maradtam a rokonoknál.
Reggel 6 óra - arra ébredtem, hogy zuhog az eső... Éjszaka nem volt egyetlen felhő sem, így aztán amikor felébredtem alaposan átáztam (az eső volt valójában az, amire felébredtem). Fel kellett húznom a sátrat és ott megvárni, amíg eláll az eső.
Amikor az eső lecsillapodott, betettem a vizes cuccaimat egy hátizsákba, és visszatértem a benzinkúthoz, ahol végigkérdeztem, hogy megy -e valaki Varsó felé, vagy legalább Koninba.
Mindenki nemleges választ adott, bár néhány közülük nyilvánvalóan ravaszkodott, és egyszerűen nem akart magával vinni. Miután már erősen vacsora előtt álltunk, rájöttem, hogy hiábavaló itt várnom bárkire is, inkább kimentem az autópályára, és nekiálltam leintegetni az autókat. Egy idő után megáll egy rendőr. Gondoltam megint csak a papírokat akarja ellenőrizni, de azért megkérdeztem, hogy merre kell menni Koninba?
- Hogy hova? Koninba akar menni?
- Igen, de valójában majd mennék tovább Varsóba.
- Koninba elvihetem.
- ... Igen? Jönnék, .. a legnagyobb örömmel. Ez az első alkalom, amikor ilyen udvarias és barátságos rendőrrel találkoztam.
- Na jöjjön.
Mentem. Szinte Koninban tett ki. De ment le a főútról, csak az út közelében, egy kis városban, ahol él.
Bár a jelek szerint jó irányba mentünk, de, mert mondta, hogy egészen Varsóig nem megy el, viszont kb. 5-7 mérföldre van a főutak metszéspontja, és onnan már egyszerű dolgom lesz. Így aztán felvetettem magam egy lengyel egy lengyel-Truckers-re, és elmentem egészen Sochaczew-ig. Itt egy Mercedes vett fel egy már öreg emberrel, és elértünk Varsóba. Elvitt szinte arra a pontra, ahol már láttam az ismerős kempinget. Hálálkodni kezdtem:
- Köszönöm. Jöjjön el Oroszországba,látogasson meg.
- Nagyon félnék ott. Rabolnak, lőn ... jobb nekem itt - na ezt a mondatot nem hallottam egy embertől sem az egész utazáson során. Félnek az emberek attól, hogy Oroszországba jöjjenek.
Na de már késő este lett. A táborban maradtam.
Augusztus 20. szerda
Egész nap Varsóban járkáltam, azokon a helyeken, ahol még nem voltam. Megnéztem a különböző műemlékeket, templomokat, parkokat. A város nagyon szép. Küldtem e-mail-eket, hogy nemsokára már otthon leszek.
Az estét, úgy döntöttem, hogy egy kávéházban töltöm, megnézem mennyi lett az árrés a legutóbbi látogatásom óta.
Mindabból amit út során próbáltam a legjobban az a lengyel sört "Dojlidy" tetszett. Ittam még párat belőle.
Augusztus 21., csütörtök
Eljött az ideje, hogy továbblépjek. Varsóból ebédidő után álltam ki megint stoppolni. 100 mérföldre egy Pólus - kis teherautó- állt meg, amivel autószerelő műhelyekbe szállítottak.
Alig tett ki már fel is vett egy közelben parkoló, belorusz teherautó, ami elvitt majdnem a határig. Elhagytam az ellenőrzőpontot, ami a teherautóknak volt fenntartva, és átmentem a személyautókhoz.
A határ túloldalán nekiálltam, hogy fogjak egy autót. Egy fiatal fehérorosz ("moszkovita") vett fel, aki bevallotta, hogy általában senkinek sem áll meg, de persze engem felvett, mint kivételt. Egyre közelebb kerültem a határ másik oldalán lévő ellenőrzőponthoz, és már fel is vett egy másik srác, persze fehérorosz, akivel mintegy négy órán keresztül utaztam. A határátlépés 2 órán át tartott. ... és már itt vagyok újra Brestben.
A település határában újra vezethettem az álmos ember autóját. Nagyon meglepődött, amikor meglátott, és mondta, hogy érdekes lehet ez az autóstoppos utazás. És úgy tűnt nekem, hogy ez az ember szerint hasznos egy ilyen utazás, még akkor is ha ő nem biztos, hogy megtenné.
Brest-től a Baranovichi-ig egy férfi és egy nő autójában ültem, amiben bútorokat - amiket Lengyelországban vettek- is szállították. Szóval ültem valahol az autó mélyén, szorongtam az óriási dobozok között. Szinte már éjjel elértük Baranovichi-t.
Erdők nem voltak a közelében, így a sátort egy jobb területen vertem le, ahova a nő némi takarmány füvet szórt.
Kb. 100 méterre volt az út.
Augusztus 22. péntek
Ahogy pirkadt, szedtem a lábam. Ugyanaz volt mint kifelé: stoppolni Fehéroroszországban - öröm. 5 perc után megállt egy fiatal pár. Orsába mentek a rokonaik esküvőjére. Nagyon gyorsan Orsába értünk, mert a srác, a vezető, is gyakran stoppolt, és ott is élt.
Orsában, szinte azonnal felvett egy 60 év alatti férfi építész, Oroszországba utazott dolgozni.
- Fehéroroszországban, -mondta-, a munkát rosszul és keveset fizetnek.
Elvitt majdnem Golitsyno-ig, ami Moszkva előtt van 50 km-re.
Golitsynoban történt velem először az összes utazásom alatt, hogy pénzt kértek, hogy elvigyenek:
- Hello! Ha Moszkva előtt szeretnék kiszállni a legközelebbi metróállomásnál?az mennyibe kerül? mert tudod, átutaztam a fél Európát, közel 10 ezer kilométert, most mennék már haza, és még soha nem volt olyan, hogy azért, hogy felvettek pénzt kértek, sőt - egyáltalán nem :-), nekem a stoppolás alatt még az ételem is ingyen volt.
- Igen, nem mondod? Nos, ülj be.
Ez az ember egy harminc év körüli moszkovita volt. Elvitt, mert nagyon meglepte a történetem, és mindent részletesen elmagyaráztam, hogy hogyan jutottam ideáig.
Este már Moszkvában voltam és ott is maradtam a rokonoknál.
Megosztás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése