Augusztus 3. vasárnap
Hét órakor aztán elindultunk. Mentünk egész nap, és csak nagyon kevés alkalommal, és kevés ideig álltunk meg időnként, mert a nyelvi akadályokat nemigen tudtuk leküzdeni. Valójában - szerintem- Paul egy kicsit különc. Biztos azért, mert ő olyan ember, aki Spanyolországban él, és szeret ott lenni. Ugyanakkor Bibliát olvas, és román énekeseket hallgat kazettán. Eleinte azt hittem, hogy a kazettát (a dallamból ítélve) fordítva tette be.
Nézd,- mondta - utálom ha valami túl normális.
Hajtottunk Olaszországon át. Az úton láttam a csodálatos szépségű Alpokot. Átmentünk hosszú alagutakban és magas viaduktokon. Átmentünk Milánón és Velencén, de a városokat nem néztük meg, mert már így is sok időt töltöttünk Olaszországban, siettünk Ausztriába. Alig jutottunk el mintegy negyven kilométerre, jött a bécsi elkerülő út. Hát kaptam magam és időben szóltam, hogy ki szeretnék szállni, mielőtt még elvinnének Romániába is.
A bécsi úton rögtön megállt egy autó. Két nő ült benne. Egyikük az út során megkérdezte, hogy vigyen-e el egy kempingbe. A másik nő felhívta telefonon a fiát, és ő gyorsan elmagyarázta nekem az utat.
Az első benyomásom Ausztriáról (később bebizonyosodott): az emberek kedvesek és barátságosak. Ha megkérdezed tőlük,hogy mutassák meg mi merre van, szinte kézen fogva visznek oda. Nagyon törvénytisztelőek és az életet úgy élik, mintha egy "használati utasítás" lenne, lépésenként: 1 lépés jobbra vagy balra.
A kempingbe késő este érkeztem. Bementem, senki sem állt meg, mert szerintem már mindenki aludt, így aztán az első éjszakát a táborban "illegálisan" és ingyen töltöttem.
Augusztus 4., hétfő
Reggel elmentem bejelentkezni a kempingbe. Nappali jegy: 9 EUR (egy ember + sátor). Azért persze volt egy kis gubanc. Azt mondják, ha itt szeretnék aludni, akkor aludjak a házban, ne a sátorban. Nem értettem minek, amikor is felhívták a pénztárt: 1 napra(éjjel is): 12 €. Mondom, hogy a sátrazás lesz olcsóbb nekem, már látom.
- De nem kell a sátorban aludni.
- Van egy sátram, csak nem fogom hagyni parlagon.
- Semmi sem változik azzal - akkor azt mondta- , ha nem sátorban alszik.
-??
Megvártuk az iskola-igazgatónőt, mert ő volt az a jó asszony, aki tudott oroszul. Nemzetközi eseményekre volt beélesítve. Elintézte nekem, hogy 5,5 euró lett éjszakánként, bár sztem még így is el voltak kényeztetve.
Aztán otthagytam a cuccaimat a boltban, elmentem felderíteni Bécs belvárosát, ami gyönyörű volt, és nagyon császári. Egész nap kóboroltam Ausztria fővárosában, annyi látnivaló volt. Ami nagyon mély benyomást tett rám: ST. Stephan katedrálisa.
Elmentem pár mú
zeumba is, bár őszintén szólva múzeum nem túl sok van, különösen összehasonlítva Párizzsal. De a város maga szép, érdemes megnézni legalább egyszer az életben.
Augusztus 5., kedd
Bécsben maradtam két napot. Ma a palotákat, kerteket, műemlékeket és templomokat nézegettem. Nagyon szép város. És kevésbé hektikus, mint Párizs. Össze sem hasonlíthatók a látnivalók.
Augusztus 6., szerda
Másnap reggel megnéztem még egy palota parkot, majd kisétáltam a város peremére, hogy az autópálya irányába eljussak Salzburgba.
Miután két órán át álldogáltam hiába, végre megállt egy fiatal diáklány, aki szociológusnak tanult. Útközben elmesélte, hogy ő már nagyon sok helyen járt már szerte a világon: dobálózott európai és ázsiai országokkal, és külön kiemelte Dél-és Észak-Amerikát. A lány szülei igencsak méretes pénzügyi kapacitással rendelkezhetnek, ha mindez igaz volt.
Még 100 mérföld előtt beállt egy benzinkúthoz, ahol találtam egy szerbet, aki még elég jól beszélt oroszul, és aki kitett egy másik benzinkútnál Linz közelében. Így aztán Salzburgba estefelé értem egy harmadik teherautóval. A sofőr elvitt a kempingbe, és vett nekem egy várostérképet, majd szóltam, hogy nyugodtan menjen tovább jó nekem itt 10 euró/ éjszakánként. Követtem a kerítésen át, és miután mentem még 50 métert, fogtam a sátram és felállítottam a kukoricásban, ingyen.
Augusztus 7., csütörtök
Felébredtem, megmosakodtam, megreggeliztem, összeszedtem a holmimat, és beindultam a városba. A cuccomat egy csomagmegőrzőben hagytam az állomáson, és az egész napom elment Salzburgra. Megmásztam a salzburgi várat - ami a város jelképe és a hegyen van, ma múzeum. Egyébként nagyon érdekes. Összefutottam pár turistacsoporttal, és találtam brossúrákat különböző nyelven, köztük oroszul is! Más európai múzeumokban orosz hanganyaggal, sajnos egyáltalán nem találkoztam.
Megnéztem a házat, ahol Mozart született, ez is mára egy múzeum lett. A város kicsi, de nagyon hangulatos és érdekes. Júliusban, augusztusban különféle zenei fesztiválok vannak, és együttesek jönnek különböző országokból, akik ingyenes koncerteteket adnak. Meghallgattam egy skót zenekart, akik a téren (egy speciálisan felállított színpadon) játszottak nemzeti dallamokat.
Estefelé kivettem a cuccaimat a csomagmegőrzőből, és elindultam az úton Németország irányába. Elértem a benzinkúthoz körülbelül 9 órára, amikor már észrevehetően sötét volt. Elhatároztam, hogy a holnap minden cseppjét ki fogom használni de ma már vacsorára vágytam és egy hatalmas szundira.
Hét órakor aztán elindultunk. Mentünk egész nap, és csak nagyon kevés alkalommal, és kevés ideig álltunk meg időnként, mert a nyelvi akadályokat nemigen tudtuk leküzdeni. Valójában - szerintem- Paul egy kicsit különc. Biztos azért, mert ő olyan ember, aki Spanyolországban él, és szeret ott lenni. Ugyanakkor Bibliát olvas, és román énekeseket hallgat kazettán. Eleinte azt hittem, hogy a kazettát (a dallamból ítélve) fordítva tette be.
Nézd,- mondta - utálom ha valami túl normális.
Hajtottunk Olaszországon át. Az úton láttam a csodálatos szépségű Alpokot. Átmentünk hosszú alagutakban és magas viaduktokon. Átmentünk Milánón és Velencén, de a városokat nem néztük meg, mert már így is sok időt töltöttünk Olaszországban, siettünk Ausztriába. Alig jutottunk el mintegy negyven kilométerre, jött a bécsi elkerülő út. Hát kaptam magam és időben szóltam, hogy ki szeretnék szállni, mielőtt még elvinnének Romániába is.
A bécsi úton rögtön megállt egy autó. Két nő ült benne. Egyikük az út során megkérdezte, hogy vigyen-e el egy kempingbe. A másik nő felhívta telefonon a fiát, és ő gyorsan elmagyarázta nekem az utat.
Az első benyomásom Ausztriáról (később bebizonyosodott): az emberek kedvesek és barátságosak. Ha megkérdezed tőlük,hogy mutassák meg mi merre van, szinte kézen fogva visznek oda. Nagyon törvénytisztelőek és az életet úgy élik, mintha egy "használati utasítás" lenne, lépésenként: 1 lépés jobbra vagy balra.
A kempingbe késő este érkeztem. Bementem, senki sem állt meg, mert szerintem már mindenki aludt, így aztán az első éjszakát a táborban "illegálisan" és ingyen töltöttem.
Augusztus 4., hétfő
Reggel elmentem bejelentkezni a kempingbe. Nappali jegy: 9 EUR (egy ember + sátor). Azért persze volt egy kis gubanc. Azt mondják, ha itt szeretnék aludni, akkor aludjak a házban, ne a sátorban. Nem értettem minek, amikor is felhívták a pénztárt: 1 napra(éjjel is): 12 €. Mondom, hogy a sátrazás lesz olcsóbb nekem, már látom.
- De nem kell a sátorban aludni.
- Van egy sátram, csak nem fogom hagyni parlagon.
- Semmi sem változik azzal - akkor azt mondta- , ha nem sátorban alszik.
-??
Megvártuk az iskola-igazgatónőt, mert ő volt az a jó asszony, aki tudott oroszul. Nemzetközi eseményekre volt beélesítve. Elintézte nekem, hogy 5,5 euró lett éjszakánként, bár sztem még így is el voltak kényeztetve.
Aztán otthagytam a cuccaimat a boltban, elmentem felderíteni Bécs belvárosát, ami gyönyörű volt, és nagyon császári. Egész nap kóboroltam Ausztria fővárosában, annyi látnivaló volt. Ami nagyon mély benyomást tett rám: ST. Stephan katedrálisa.
Elmentem pár mú
zeumba is, bár őszintén szólva múzeum nem túl sok van, különösen összehasonlítva Párizzsal. De a város maga szép, érdemes megnézni legalább egyszer az életben.Augusztus 5., kedd
Bécsben maradtam két napot. Ma a palotákat, kerteket, műemlékeket és templomokat nézegettem. Nagyon szép város. És kevésbé hektikus, mint Párizs. Össze sem hasonlíthatók a látnivalók.
Augusztus 6., szerda
Másnap reggel megnéztem még egy palota parkot, majd kisétáltam a város peremére, hogy az autópálya irányába eljussak Salzburgba.
Miután két órán át álldogáltam hiába, végre megállt egy fiatal diáklány, aki szociológusnak tanult. Útközben elmesélte, hogy ő már nagyon sok helyen járt már szerte a világon: dobálózott európai és ázsiai országokkal, és külön kiemelte Dél-és Észak-Amerikát. A lány szülei igencsak méretes pénzügyi kapacitással rendelkezhetnek, ha mindez igaz volt.
Még 100 mérföld előtt beállt egy benzinkúthoz, ahol találtam egy szerbet, aki még elég jól beszélt oroszul, és aki kitett egy másik benzinkútnál Linz közelében. Így aztán Salzburgba estefelé értem egy harmadik teherautóval. A sofőr elvitt a kempingbe, és vett nekem egy várostérképet, majd szóltam, hogy nyugodtan menjen tovább jó nekem itt 10 euró/ éjszakánként. Követtem a kerítésen át, és miután mentem még 50 métert, fogtam a sátram és felállítottam a kukoricásban, ingyen.
Augusztus 7., csütörtök
Felébredtem, megmosakodtam, megreggeliztem, összeszedtem a holmimat, és beindultam a városba. A cuccomat egy csomagmegőrzőben hagytam az állomáson, és az egész napom elment Salzburgra. Megmásztam a salzburgi várat - ami a város jelképe és a hegyen van, ma múzeum. Egyébként nagyon érdekes. Összefutottam pár turistacsoporttal, és találtam brossúrákat különböző nyelven, köztük oroszul is! Más európai múzeumokban orosz hanganyaggal, sajnos egyáltalán nem találkoztam.
Megnéztem a házat, ahol Mozart született, ez is mára egy múzeum lett. A város kicsi, de nagyon hangulatos és érdekes. Júliusban, augusztusban különféle zenei fesztiválok vannak, és együttesek jönnek különböző országokból, akik ingyenes koncerteteket adnak. Meghallgattam egy skót zenekart, akik a téren (egy speciálisan felállított színpadon) játszottak nemzeti dallamokat.
Estefelé kivettem a cuccaimat a csomagmegőrzőből, és elindultam az úton Németország irányába. Elértem a benzinkúthoz körülbelül 9 órára, amikor már észrevehetően sötét volt. Elhatároztam, hogy a holnap minden cseppjét ki fogom használni de ma már vacsorára vágytam és egy hatalmas szundira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése