Július 26. szombat
Reggel újra bementem a központba. Útközben jól nekizendített az eső, de szerencsémre vékonyan öltöztem. Bemenekültem egy ponyva alá, és onnan skubiztam az Eiffel-torony-t, aztán addig álldogáltam ott, míg csak az eső el nem állt - szinte dél volt már mire alábbhagyott. Elsétáltam a toronyig, majd felmentem a tetejére is. Hát egyszerűen csodálatos. Hány évig álmodtam róla, hogy egyszer itt lehetek. Bár amúgy ez csak egy vastorony, amit túlspilázott a márka. De van benne egy múzeum, lehet bárhova telefonálgatni innen a világba, táviratot küldeni vagy levelet, valamint beülni a kávéházba.
A nap hátralévő részében céltalanul kóboroltam Párizs utcáin.
Próbáltam beszélgetni a franciákkal, angolul. Sok emberrel az úton is angolul beszéltem, de legalább velük néha oroszul is sikerült. Itt kezdetben igyekeztem franciául beszélni, de mint kiderült, amire szükségem lenne, az nincs benne az útiszótárban, és ha valamit mégis válaszolnak, azt meg én nem fogom érteni... :-)
Július 27., vasárnap
Ma, úgy döntöttem, hogy úszom 1et a Szajnában, amely tervet sikeresen meg is valósítottam.
Aztán bementem a városba. Kiderült, ma van a híres sportesemény : az utolsó szakaszban tart az a bizonyos kerékpár verseny "Le Tour de France". Ezért aztán minden utca közepét már a felétől lezárták, sehova nem lehetett menni. Annak a ténynek köszönhetően, hogy minden más zárva volt, nekem sem maradt egyéb lehetőségem: csatlakoztam a rajongók soraihoz. Leültem valahol a pázsitra egy hatalmas képernyő elé és a többi rajongóval figyelni kezdtem a kerékpárosokat, hogy ki fog nyerni. Elnézelődtem egy darabig a füvön. A nap végén, már igencsak estefelé Armstrong nyert. Meg kell mondanom, Franciaországban, sőt Európában is igen népszerű a kerékpározás. Az egész város egy hatalmas bringás út, amelyen oda-vissza kevernek a kerékpárosok.
A következő napon úgy gondoltam ideje lesz már tovább menni. Mivel körbejáram már többször is Párizst, meg akartam látogatni Bordeaux-t, mert úgy hallottam van ott egy híres borkóstoló rész, majd a következő napirendi pont: az Atlanti-óceán és persze a Földközi-tenger is, amiről majd Frankfurtban mesélhetek a barátomnak.
Július 28. hétfő
Nekiindultam, erre kiderült, hogy pályamentesítés van vagy két óráig. Igen, olvastam, hogy a párizsi utazás elég nehézkes. Nagyon az. Valójában egész Párizs egy hatalmas körgyűrű, ahonnan kocsival azonnal fel lehet hajtani az autópályára. De ha rámentél az autópályára, akkor már nincs megállás, azontúl keresni kell a kilépési pontokat a másodrendű utakra, vagy a benzinkútnál vagy a parkolóban állhatsz meg. Sehol máshol. Úgy gondoltam, hogy leszobrozok ott, ahol elhagyják a körgyűrűt, és nekilátok stoppolni. Álltam vagy négy órán át, hiába.
Aztán egyszer csak lekapcsolt az autópályarendőrség:
- Mutasd az útleveled ... Ki vagy? .. Honnan? .. Hova? .. Milyen célból? .. Itt nem lehet autóstoppolni. Nagyon veszélyes. Üljön a kocsiba.
Na tessék, letartóztattak. Mentünk vagy tíz kilométerre a legközelebbi kijáratig:
- Itt ki tud szállni.
- Köszönöm szépen.
Egy órával később megállt egy néger pár és felvettek. Orléansba mentek. Elhaladtunk a parasztosan rusztikus stílusú helyeken, aztán a kocsiban nekiláttak bagózni, és kicsit gyűgös lettem. De persze nem hagyták abba. Mielőtt még elhagyták volna a várost késő este, inkább elköszöntem tőlük, kerestem egy helyet aludni. Az éjszakát egy dombon a ligetben töltöttem,amiről csak másnap vettem észre, hogy magántulajdonban van.
Július 29. kedd
Ma, végülis eljutottam Bordeaux-ba. Először vagy 50 mérföldet egy elragadó nővel utaztam,akinek két gyermeke volt. Aztán egy már nem fiatal emberrel vagy húsz kilométert. Persze Bordeaux -ba sem vittek be a városba- kiszálltam jobbra a hídon, aztán elindultam a város felé, de mindenhol csak útelágazások, és semmi más lehetőségeket nem láttam elhagyni az autópályát. Így hát felvettem a hátizsákot, és nekiindultam,és hogy-hogy nem? megint lekapcsolt a pályarendőrség:
- Mutasd az útleveled ... Ki vagy? .. Honnan? .. Hova? .. Milyen célból? .. Itt nem lehet stoppolni.Nagyon veszélyes. Üljön be a kocsiba.
Aztán mielőtt a rendőrök a biztonságos út szélén kitettek volna, megkérdeztem, hogy hogyan tudok eljutni a legközelebbi kempingbe a partra. Elmagyarázták, aztán elhúztak az autópályán. Viszontlátásra. Mindezt udvariasan és helyesen.
Megálltam a táborban. Költség: 6 euró - toleráns, de a kemping mindenfajta védelem nélkül álldogált. A tisztás közepén volt egy WC és zuhanyzó, és ennyi. Nos, oké. Megmosakodtam, kimostam, rászántam magam a bejárásra.Próbáltam megtudni a helyi lakosoktól, hogy hol van itt borkóstolás. Nem beszélhettem túl érthetően. Azt mondták bort csak a kávézókban és üzletekben adnak. A következő napon úgy döntöttem, hogy elmegyek az Atlanti-óceán melletti városba - Arcachonba.
Éreztem, hogy azért Franciaországban nem mindig lehet gyorsan menni, de bíztam a szerencsémben, mert eddig akik megálltak és vittek egy kört, mindig élénk érdeklődést mutattak:
- Mi ? Oroszországból jöttél? És hol laksz, Moszkvában?
- Nem, Novoszibirszkben lakom.Az mintegy 6 ezer mérfölddel arrébb van. Szibériában, tudod?
- Mi? Hat ezer mérföld? autóstoppal? Szibériából? onnan ahol azok a nagy hidegek vannak? hát ezért utaztál ide?
Reggel újra bementem a központba. Útközben jól nekizendített az eső, de szerencsémre vékonyan öltöztem. Bemenekültem egy ponyva alá, és onnan skubiztam az Eiffel-torony-t, aztán addig álldogáltam ott, míg csak az eső el nem állt - szinte dél volt már mire alábbhagyott. Elsétáltam a toronyig, majd felmentem a tetejére is. Hát egyszerűen csodálatos. Hány évig álmodtam róla, hogy egyszer itt lehetek. Bár amúgy ez csak egy vastorony, amit túlspilázott a márka. De van benne egy múzeum, lehet bárhova telefonálgatni innen a világba, táviratot küldeni vagy levelet, valamint beülni a kávéházba.
A nap hátralévő részében céltalanul kóboroltam Párizs utcáin.
Próbáltam beszélgetni a franciákkal, angolul. Sok emberrel az úton is angolul beszéltem, de legalább velük néha oroszul is sikerült. Itt kezdetben igyekeztem franciául beszélni, de mint kiderült, amire szükségem lenne, az nincs benne az útiszótárban, és ha valamit mégis válaszolnak, azt meg én nem fogom érteni... :-)
Július 27., vasárnap
Ma, úgy döntöttem, hogy úszom 1et a Szajnában, amely tervet sikeresen meg is valósítottam.
Aztán bementem a városba. Kiderült, ma van a híres sportesemény : az utolsó szakaszban tart az a bizonyos kerékpár verseny "Le Tour de France". Ezért aztán minden utca közepét már a felétől lezárták, sehova nem lehetett menni. Annak a ténynek köszönhetően, hogy minden más zárva volt, nekem sem maradt egyéb lehetőségem: csatlakoztam a rajongók soraihoz. Leültem valahol a pázsitra egy hatalmas képernyő elé és a többi rajongóval figyelni kezdtem a kerékpárosokat, hogy ki fog nyerni. Elnézelődtem egy darabig a füvön. A nap végén, már igencsak estefelé Armstrong nyert. Meg kell mondanom, Franciaországban, sőt Európában is igen népszerű a kerékpározás. Az egész város egy hatalmas bringás út, amelyen oda-vissza kevernek a kerékpárosok.
A következő napon úgy gondoltam ideje lesz már tovább menni. Mivel körbejáram már többször is Párizst, meg akartam látogatni Bordeaux-t, mert úgy hallottam van ott egy híres borkóstoló rész, majd a következő napirendi pont: az Atlanti-óceán és persze a Földközi-tenger is, amiről majd Frankfurtban mesélhetek a barátomnak.
Július 28. hétfő
Nekiindultam, erre kiderült, hogy pályamentesítés van vagy két óráig. Igen, olvastam, hogy a párizsi utazás elég nehézkes. Nagyon az. Valójában egész Párizs egy hatalmas körgyűrű, ahonnan kocsival azonnal fel lehet hajtani az autópályára. De ha rámentél az autópályára, akkor már nincs megállás, azontúl keresni kell a kilépési pontokat a másodrendű utakra, vagy a benzinkútnál vagy a parkolóban állhatsz meg. Sehol máshol. Úgy gondoltam, hogy leszobrozok ott, ahol elhagyják a körgyűrűt, és nekilátok stoppolni. Álltam vagy négy órán át, hiába.
Aztán egyszer csak lekapcsolt az autópályarendőrség:
- Mutasd az útleveled ... Ki vagy? .. Honnan? .. Hova? .. Milyen célból? .. Itt nem lehet autóstoppolni. Nagyon veszélyes. Üljön a kocsiba.
Na tessék, letartóztattak. Mentünk vagy tíz kilométerre a legközelebbi kijáratig:
- Itt ki tud szállni.
- Köszönöm szépen.
Egy órával később megállt egy néger pár és felvettek. Orléansba mentek. Elhaladtunk a parasztosan rusztikus stílusú helyeken, aztán a kocsiban nekiláttak bagózni, és kicsit gyűgös lettem. De persze nem hagyták abba. Mielőtt még elhagyták volna a várost késő este, inkább elköszöntem tőlük, kerestem egy helyet aludni. Az éjszakát egy dombon a ligetben töltöttem,amiről csak másnap vettem észre, hogy magántulajdonban van.
Július 29. kedd
Ma, végülis eljutottam Bordeaux-ba. Először vagy 50 mérföldet egy elragadó nővel utaztam,akinek két gyermeke volt. Aztán egy már nem fiatal emberrel vagy húsz kilométert. Persze Bordeaux -ba sem vittek be a városba- kiszálltam jobbra a hídon, aztán elindultam a város felé, de mindenhol csak útelágazások, és semmi más lehetőségeket nem láttam elhagyni az autópályát. Így hát felvettem a hátizsákot, és nekiindultam,és hogy-hogy nem? megint lekapcsolt a pályarendőrség:
- Mutasd az útleveled ... Ki vagy? .. Honnan? .. Hova? .. Milyen célból? .. Itt nem lehet stoppolni.Nagyon veszélyes. Üljön be a kocsiba.
Aztán mielőtt a rendőrök a biztonságos út szélén kitettek volna, megkérdeztem, hogy hogyan tudok eljutni a legközelebbi kempingbe a partra. Elmagyarázták, aztán elhúztak az autópályán. Viszontlátásra. Mindezt udvariasan és helyesen.
Megálltam a táborban. Költség: 6 euró - toleráns, de a kemping mindenfajta védelem nélkül álldogált. A tisztás közepén volt egy WC és zuhanyzó, és ennyi. Nos, oké. Megmosakodtam, kimostam, rászántam magam a bejárásra.Próbáltam megtudni a helyi lakosoktól, hogy hol van itt borkóstolás. Nem beszélhettem túl érthetően. Azt mondták bort csak a kávézókban és üzletekben adnak. A következő napon úgy döntöttem, hogy elmegyek az Atlanti-óceán melletti városba - Arcachonba.
Éreztem, hogy azért Franciaországban nem mindig lehet gyorsan menni, de bíztam a szerencsémben, mert eddig akik megálltak és vittek egy kört, mindig élénk érdeklődést mutattak:
- Mi ? Oroszországból jöttél? És hol laksz, Moszkvában?
- Nem, Novoszibirszkben lakom.Az mintegy 6 ezer mérfölddel arrébb van. Szibériában, tudod?
- Mi? Hat ezer mérföld? autóstoppal? Szibériából? onnan ahol azok a nagy hidegek vannak? hát ezért utaztál ide?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése