Augusztus 15. péntek
Reggel bevonatoztam Berlinbe. Kempinget direkt nem kerestem elsőre; nem akartam még eldönteni, hogy hol fogok aludni.
Az állomáson hagytam a cuccom egy csomagmegőrzőben, vettem egy várostérképet, és elmentem megnézni Németország fővárosát. Voltam a Reichstagban - a kupolában, láttam a Brandenburgi kaput, templomokat, palotákat és egyéb látványosságokat.
Este sétálgattam egy akkora parkban, mint egy erdő, láttam előlem futkosó nyulakat, és a kacsákat úszni a tóban. Találtam egy félreeső helyet, és eldöntöttem, hogy itt fogom tölteni az éjszakát. Amint besötétedett, elhoztam a dolgaimat csomagmegőrző szekrényből, és visszajöttem erre a helyre, és mit mondjak.. nagyon kényelmes kanapém volt.
Németországban, azt kell mondanom, csodálatosan tiszta és rendezett minden.
Meg lehet nézni, hogy pl. egy férfi- bár portásként vagy takarítóként dolgozik, akkor is boldog, és örül, hogy ennyire jól elláthatja a feladatát.
Az állomásokon gyakran láttam iszákosokat vagy hajléktalanokat, de itt még a vasútállomásokon is különböző konténerek voltak az üveg-, a műanyag-, a papír hulladékoknak ...
Az emberek udvariasak és barátságosak. Többször előfordult, amikor leálltam valahol és nekiálltam térképzeni, rögtön odajött valaki és felajánlotta a segítségét.
Augusztus 16, szombat
Ma ismét a város utcáit róttam. Elmentem Treptow Parkba, megnéztem a híres emlékművet: szovjet katona, karjában egy német kislány.
A városban elkaptak a kontrollosok- azt mondták potyautas vagyok.
Ráadásul először utaztam vonattal.... Meg kellett mondanom nekik,hogy szerintem a tömegközeledési jegyek irtó drágák, nem létezik, hogy megveszem. A legkevesebb 1,5-2 euró / út volt, inkább nem is kotorásztam pénz után a zsebemben.
De mert potyautasnak néztek, símán lekapcsoltak:
- Akkor meg kell fizetnie a bírságot.
- Mennyibe kerül?
- 40 euró.
- Hooooogy??? € 40? Hol van nekem 40 €?!? Autóstoppos vagyok, ennyi pénzt nem is mernék magammal vinni sehova...
Elkezdtem matatni kicsit a zsebemben és az egyikben találtam kb. 5 eurot. Kicsit őrültnek gondolt az ellenőr, aztán elvitt a jegyárusító automatákhoz, elvette a pénzt, és adott cserében egy napijegyet, amivel egész nap mehettem bárhova. Mellesleg, ez az utazójegy elég praktikus 5let volt, legalább me
gvédett a legközelebbi rajtaütéstől.
Potsdamba indultam - egy Berlin melletti kisvárosba, ahol érdekes romokat találtam, de azok is megsemmisültek már, láthatóan a háború alatt.
Azon az éjszakán az ottani parkban aludtam.
Augusztus 17., vasárnap
Ma elnéztem Charlottenburgba - egy nagyon szép palota-múzeumba, ami mellett volt egy nagy kert is. Elmentem az Egyiptomi Múzeumba, megnéztem a híres Nofertiti királynő szobrát.
Elég sokat sétálgattam a városban. Áthaladtam egyik parkon, ahol napfürdőztek a turisták. És nini, mindenki meztelen: egy nudista-strand.
A németeknél, talán egy egészen más fogalom a meztelenség. Körös-körül a járókelők, sétálók, autók, de senki abszolút senki nem szentel semmilyen figyelmet a nudistáknak, ráadásul a nudistákat sem érdekli senki. Senki nem akadályoz meg senkit.
Este nekiindultam a kivezető úton a lengyel határt felé. Az erdőben töltöttem az éjszakát.
Augusztus 18. hétfő
Másnap reggel, miután elindultam, olyan két mérföldre nekieredt az eső. Nagyon lassan haladtam, az eső miatt (az időjárás ma egyszerűen taszító). Siettem az 1-2 mérföldnyire lévő parkolóba menedéket keresni (tudtam, mert korábban erre mentem).
Miután álldogáltam ott vagy másfél órán át, megállt egy német, elvitt a 30 km-re lévő kilépési pontra.
Itt sem voltam sokáig. Egy frankfurti család: der Oder anya és fiával mentem az autópálya-kijárathoz,ahol már láttam, hogy - 4 km-re van. Sétálnom kellett az autópályán, mert tudtam, hogy itt senki sem itt fog megállni nekem.
A határelérése előtt elkaptak a rendőrök, és kezdődtek a szabvány vámos kérdések:
- Mutasd az útleveled! ... Ki vagy? .. Honnan? .. Hova? .. Milyen célból? .. Itt már nem stoppolhat. Nagyon veszélyes.
Ellenőrizték az útlevelem adatait a számítógépükben. Huhh.. nem vagyok az Interpol listáján.
Mondom nekik:
- Ok-ok, lemegyek az sztráda alá és majd gyalog átmegyek. Aztán majd stoppolok, és átmegyek a határon.
- Ez nem így működik! Lehetetlen! Nem lépheti át a határt gyalog.
Aztán elmagyarázta, hogy a kerékpárosút 6 kilométerre innen található. Teljesen meg voltam győződve, hogy rossz irányba mutatták, hogy menjek, és indokolatlannak találtam, hogy megtiltották a stoppolást. Ezért aztán elrejtőztem a sarok mögött, és megpróbáltam leinteni a legközelebbi arra járó autót. Két órán belül senki sem állt meg, kivéve a rendőröket, akik megint csak a papírokat kérték, valamint jöttek a már unos- untalanul ismételt vám kérdések, de bezzeg elvinni valameddig, azt persze nem akartak.
Végül megállt egy autó: két srác civilben. Hurrá, - örömködtem -most végre továbbmegyek:
- Hello. Át tudna vinni egy gyalogos átkelőig a határ túloldalára? Turista vagyok, átutazó.
- Nem veszünk fel stopposokat. Rendőrség. Mutasd az útleveled ... Ki vagy? .. Honnan? .. Hova? .. Milyen célból? ..
Papírok ellenőrzése. Aztán elmentek.
Úgy döntöttem, hogy ha más lehetőségem nincs, eljátszom a kémet: az erdei ösvényeken fogok menni, hogy ezúttal senki sem állítson meg, aztán visszamegyek közúti csomóponthoz.
Megcsináltam.
Jön egy autó, kiszóltak,hogy vigyenek át határon?:
- Vagy inkább jössz velünk kábítószereket, fegyvereket, robbanóanyagokat csempészni? - Több, mint egy vicces.
- Jaj, ne már...Turista vagyok, aki autóstoppal járok-kelek Európa-szerte. Kopj le.
- Oké, jól van na. Ülj be. Kérsz almát, vagy teát?.
- Köszönöm szépen.
A határ autóval vagy 10 perc volt. A német határon a lengyelek még az útlevelet sem ellenőrizték. Amikor a vezető kinyújtotta a papírokat, és én is odaadtam az enyémet, berakta a csomag aljára, így aztán a határőr teljesen figyelmen kívül is hagyta.
Ezért aztán a határ elhagyása után vissza kellett mennem lebélyegeztetni az útlevelem, nehogy belém kössenek, hogy jogtalanul hagytam el Németországot.
Mentem vagy 10 mérföldet, ahol is megpillantottam azt a benzinkutat, ahol már jártam.
Itt felvett egy szép fiatal pár: lengyelek. Még nem voltak házasok. Malek és Iveta is hazautazott. Mind a ketten beszéltek egy kicsit oroszul, de Iveta jobban.
Útközben Malek állandóan viccelt és szórakoztatóan próbált oroszul beszélni. Nagyon jól éreztem magam velük, jól bántak velem, kávéztunk, lementünk a partra, és még bunyóztunk is kicsit (lenyomtam, bár igazán nem is akartam)
Megtankoltak a benzinkútnál, ahova késő este beértünk a város szélén, én meg mentem kb 200 métert, ahol találtam egy félreeső helyet a bokrok között, és az éjszakát ott töltöttem. Túl lusta voltam felhúzni a sátram, meg meleg is volt, úgyhogy csak elheveredtem a fűbe, a hátizsákot beraktam a fejem alá, és már aludtam is.
Reggel bevonatoztam Berlinbe. Kempinget direkt nem kerestem elsőre; nem akartam még eldönteni, hogy hol fogok aludni.
Az állomáson hagytam a cuccom egy csomagmegőrzőben, vettem egy várostérképet, és elmentem megnézni Németország fővárosát. Voltam a Reichstagban - a kupolában, láttam a Brandenburgi kaput, templomokat, palotákat és egyéb látványosságokat.
Este sétálgattam egy akkora parkban, mint egy erdő, láttam előlem futkosó nyulakat, és a kacsákat úszni a tóban. Találtam egy félreeső helyet, és eldöntöttem, hogy itt fogom tölteni az éjszakát. Amint besötétedett, elhoztam a dolgaimat csomagmegőrző szekrényből, és visszajöttem erre a helyre, és mit mondjak.. nagyon kényelmes kanapém volt.
Németországban, azt kell mondanom, csodálatosan tiszta és rendezett minden.
Meg lehet nézni, hogy pl. egy férfi- bár portásként vagy takarítóként dolgozik, akkor is boldog, és örül, hogy ennyire jól elláthatja a feladatát.
Az állomásokon gyakran láttam iszákosokat vagy hajléktalanokat, de itt még a vasútállomásokon is különböző konténerek voltak az üveg-, a műanyag-, a papír hulladékoknak ...
Az emberek udvariasak és barátságosak. Többször előfordult, amikor leálltam valahol és nekiálltam térképzeni, rögtön odajött valaki és felajánlotta a segítségét.
Augusztus 16, szombat
Ma ismét a város utcáit róttam. Elmentem Treptow Parkba, megnéztem a híres emlékművet: szovjet katona, karjában egy német kislány.
A városban elkaptak a kontrollosok- azt mondták potyautas vagyok.
Ráadásul először utaztam vonattal.... Meg kellett mondanom nekik,hogy szerintem a tömegközeledési jegyek irtó drágák, nem létezik, hogy megveszem. A legkevesebb 1,5-2 euró / út volt, inkább nem is kotorásztam pénz után a zsebemben.
De mert potyautasnak néztek, símán lekapcsoltak:
- Akkor meg kell fizetnie a bírságot.
- Mennyibe kerül?
- 40 euró.
- Hooooogy??? € 40? Hol van nekem 40 €?!? Autóstoppos vagyok, ennyi pénzt nem is mernék magammal vinni sehova...
Elkezdtem matatni kicsit a zsebemben és az egyikben találtam kb. 5 eurot. Kicsit őrültnek gondolt az ellenőr, aztán elvitt a jegyárusító automatákhoz, elvette a pénzt, és adott cserében egy napijegyet, amivel egész nap mehettem bárhova. Mellesleg, ez az utazójegy elég praktikus 5let volt, legalább me
gvédett a legközelebbi rajtaütéstől.Potsdamba indultam - egy Berlin melletti kisvárosba, ahol érdekes romokat találtam, de azok is megsemmisültek már, láthatóan a háború alatt.
Azon az éjszakán az ottani parkban aludtam.
Augusztus 17., vasárnap
Ma elnéztem Charlottenburgba - egy nagyon szép palota-múzeumba, ami mellett volt egy nagy kert is. Elmentem az Egyiptomi Múzeumba, megnéztem a híres Nofertiti királynő szobrát.
Elég sokat sétálgattam a városban. Áthaladtam egyik parkon, ahol napfürdőztek a turisták. És nini, mindenki meztelen: egy nudista-strand.
A németeknél, talán egy egészen más fogalom a meztelenség. Körös-körül a járókelők, sétálók, autók, de senki abszolút senki nem szentel semmilyen figyelmet a nudistáknak, ráadásul a nudistákat sem érdekli senki. Senki nem akadályoz meg senkit.
Este nekiindultam a kivezető úton a lengyel határt felé. Az erdőben töltöttem az éjszakát.
Augusztus 18. hétfő
Másnap reggel, miután elindultam, olyan két mérföldre nekieredt az eső. Nagyon lassan haladtam, az eső miatt (az időjárás ma egyszerűen taszító). Siettem az 1-2 mérföldnyire lévő parkolóba menedéket keresni (tudtam, mert korábban erre mentem).
Miután álldogáltam ott vagy másfél órán át, megállt egy német, elvitt a 30 km-re lévő kilépési pontra.
Itt sem voltam sokáig. Egy frankfurti család: der Oder anya és fiával mentem az autópálya-kijárathoz,ahol már láttam, hogy - 4 km-re van. Sétálnom kellett az autópályán, mert tudtam, hogy itt senki sem itt fog megállni nekem.
A határelérése előtt elkaptak a rendőrök, és kezdődtek a szabvány vámos kérdések:
- Mutasd az útleveled! ... Ki vagy? .. Honnan? .. Hova? .. Milyen célból? .. Itt már nem stoppolhat. Nagyon veszélyes.
Ellenőrizték az útlevelem adatait a számítógépükben. Huhh.. nem vagyok az Interpol listáján.
Mondom nekik:
- Ok-ok, lemegyek az sztráda alá és majd gyalog átmegyek. Aztán majd stoppolok, és átmegyek a határon.
- Ez nem így működik! Lehetetlen! Nem lépheti át a határt gyalog.
Aztán elmagyarázta, hogy a kerékpárosút 6 kilométerre innen található. Teljesen meg voltam győződve, hogy rossz irányba mutatták, hogy menjek, és indokolatlannak találtam, hogy megtiltották a stoppolást. Ezért aztán elrejtőztem a sarok mögött, és megpróbáltam leinteni a legközelebbi arra járó autót. Két órán belül senki sem állt meg, kivéve a rendőröket, akik megint csak a papírokat kérték, valamint jöttek a már unos- untalanul ismételt vám kérdések, de bezzeg elvinni valameddig, azt persze nem akartak.
Végül megállt egy autó: két srác civilben. Hurrá, - örömködtem -most végre továbbmegyek:
- Hello. Át tudna vinni egy gyalogos átkelőig a határ túloldalára? Turista vagyok, átutazó.
- Nem veszünk fel stopposokat. Rendőrség. Mutasd az útleveled ... Ki vagy? .. Honnan? .. Hova? .. Milyen célból? ..
Papírok ellenőrzése. Aztán elmentek.
Úgy döntöttem, hogy ha más lehetőségem nincs, eljátszom a kémet: az erdei ösvényeken fogok menni, hogy ezúttal senki sem állítson meg, aztán visszamegyek közúti csomóponthoz.
Megcsináltam.
Jön egy autó, kiszóltak,hogy vigyenek át határon?:
- Vagy inkább jössz velünk kábítószereket, fegyvereket, robbanóanyagokat csempészni? - Több, mint egy vicces.
- Jaj, ne már...Turista vagyok, aki autóstoppal járok-kelek Európa-szerte. Kopj le.
- Oké, jól van na. Ülj be. Kérsz almát, vagy teát?.
- Köszönöm szépen.
A határ autóval vagy 10 perc volt. A német határon a lengyelek még az útlevelet sem ellenőrizték. Amikor a vezető kinyújtotta a papírokat, és én is odaadtam az enyémet, berakta a csomag aljára, így aztán a határőr teljesen figyelmen kívül is hagyta.
Ezért aztán a határ elhagyása után vissza kellett mennem lebélyegeztetni az útlevelem, nehogy belém kössenek, hogy jogtalanul hagytam el Németországot.
Mentem vagy 10 mérföldet, ahol is megpillantottam azt a benzinkutat, ahol már jártam.
Itt felvett egy szép fiatal pár: lengyelek. Még nem voltak házasok. Malek és Iveta is hazautazott. Mind a ketten beszéltek egy kicsit oroszul, de Iveta jobban.
Útközben Malek állandóan viccelt és szórakoztatóan próbált oroszul beszélni. Nagyon jól éreztem magam velük, jól bántak velem, kávéztunk, lementünk a partra, és még bunyóztunk is kicsit (lenyomtam, bár igazán nem is akartam)
Megtankoltak a benzinkútnál, ahova késő este beértünk a város szélén, én meg mentem kb 200 métert, ahol találtam egy félreeső helyet a bokrok között, és az éjszakát ott töltöttem. Túl lusta voltam felhúzni a sátram, meg meleg is volt, úgyhogy csak elheveredtem a fűbe, a hátizsákot beraktam a fejem alá, és már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése