1x már írtam róla: ma voltunk azon a bizonyos (potya) nyereménybejáráson a Ferihegyen.
Előre minden adatot kikérdeztek, így aztán VIP-es parkolóba tudtuk letenni az autót. A hivatalos indulásig még tettünk nem VIP-es :) kört a teraszon.
Aztán jött a kommunikációs szóvivő és némi viccelődés, átvilágítás után mentünk a sétabuszunkra - " jegyeket bérleteket! " :).
Az első lassítás a hangároknál ért, ahol megnéztük a szárnyaszegett TU-154-est, amit a darabolós tűzoltók dolgoztak meg, majd fogadást ajánlottak: ha valaki nekifut a fehér kordonnak, sőt tovább is kerül, vajon mennyi idő alatt kapnák el a biztonságiak. :) Mivel a fogadás legmagasabb címlete 1 db muffin volt, inkább mentünk tovább.
Hatalmas körben kerültük meg az 1-es kifutópályáját, és betértünk az irányítótorony melletti tűzoltóságra - ahol a parancsnok némi információval szolgált a lengyel államfő gépének kb. 1 órával előtti lezuhanásáról, majd beinvitált 1 körre az épületbe.
Végigmentünk a gyakorlóeszközökkel - rácsokkal, létrával felszerelt szobákon, ahol is mondták a tűzoltók, hogy itt ám ahányszor csak a főnöknek épp eszébe jut, hogy na most legyen az alkalmassági próba, úgy nekilátnak és hajrá. Nem ám, mint a sportorvosoknál - itt akár havonta többször is lehet a gyakorlat. Félig viccesen felajánlották a Bridget Jonest pózt a korlátról le, csakhogy nem kerültünk emelet közelbe, mert már várt a következő napirendi pont a külső gyakorlópályán, az "éles" kimentés. :)
2. pont: Tüzoltóság - helyszíni gyakorlat - kimenekítés.
Önkéntelenül és elsőnek jelentkeztem áldozatnak :) - ami után felkísértek a gépre, és mert kértek még 1 jelentkezőt - utánam majdnem feljöttek még vagy 7en :)
Aztán nekiálltunk pánikot kelteni - gondoltam én már le sem ülök, de nagyon erősködtek, hogy ha már kimentendő áldozat vagyok, legyek jól látható helyen, meg le
ginkább ne futkossak, mint pók a falon :)
És felcsörrent az egyik kísérőnk mobilja! Rögtön örömködni kezdtünk, hogy máris jönnek értünk a tűzoltók - az a bizonyos 38 másodperc nem hazudik, nincs mese :) Lett spricc-özön az ablak mellett, ami miatt már majdnem ismét nekiláttunk sikongatni, hogy esőben és vizesen fognak minket menteni? Itt már kezdtem vacilállni, hogy a világos (és drága :)) kabátomban inkább mégsem akarok megmentendő áldozat lenni, és ajánlottam mindenki másnak, hogy szívesen átadom a helyem, akárki is kéri - főleg ha kifelé menet még a fejemet is elhagyom a nagy rohanásban :) Arra is rájöttem, hogy inkább mégiscsak a stewardess-t szeretném játszani, ekkor viszont emlékeztettek, hogy na akkor nem legelsőnek, hanem legutoljára fogok lemenni :)
Aztán kivágták a szárny melletti ajtót és !!!! megjelent egy hosszú slag egészen a pilótafülkéig!!!
Kicsit persze visítoztunk a röhögéstől, mert az ablakon kinézve a spriccfelhőn át csak a szép nagy F1-es feliratot láttuk a piros autón :)
Aztán elmesélték, hogy a gyakorlaton természetesen mindent át kell nézni a gépen, a felső csomagtartókat is, és a kísérőnk ennek örömére be is ájult - de persze előtte bekapcsolta a biztonsági övét - a legszélső ülés legmélyebbikére.
Az első sárga hordágyra szerencsére a mellettem ülőt szíjazták, aki áldozathoz nem is igazán méltó módon nekiállt kacagni, hogy lelóg a feje, és rögtön rosszul lesz :)
A másodikra az utánam következő szőke nő került, akinek hosszú haja volt, és kicsit beakadt mindenhova, ami miatt a harmadik hordágynál már kinyilvánítottam, hogy csoda történt!!! tudok járni!!!!! de látok egy beszorult és nagyon beájult utast ,aki ráadásul még be is kapcsolta magát az első sarokszékbe. Itt némi tanácskozás kezdődött a pajszer tűzbeni biztonságos használatáról, majd végül is kiemelték szék nélkül a kísérőnket, aki annyira jól játszotta az ájult áldozatot, hogy majdnem még én is megráztam, hogy keljen fel, mert már viszik! :)
Persze mert tudtam járni, hát lesétáltam a gépről, ahol végighallgattuk még a kötelező "köszönjük, hogy minket választottak"-ot és vigyorgós integetés után a tűzoltóknak - katonásan "előre" :) mentünk "kocsira" :)
Már vagy 2 órája kevertünk az amúgy elég hatalmas repülőtéren, és már n
agyon vártuk, hogy
megvakargathassuk a felszálló gépek hasát, ha már fel voltunk szerelkezve megörökítős eszközökkel. Viszont, mert a szélirány időközben megváltozott, csak felszálló gépekre kattintgattunk, bár említették, ha leszállók is lennének, sokkal közelebbit is tudnánk csinálni.
Innen már csak a hazafele kör volt, ahol láttuk még a Deltát, a British Airwayst, Hainant, meg pár Malév gépet, aztán fájdalmas búcsút vettünk. Próbáltam még megvesztegetni a kísérőket, hogy legközelebb is minket válasszanak, ha lesz még ilyen bejárás, de persze "csakis Fortuná"-val hárítottak. :)
Kifele még egy ajándékcsomag várt minket: jegyzettömbbel, tollal, nyugirepülősfigurával - amit hazafele jövet végig nyomogattam, amíg csak bibis nem lett a szárnya.
És ahogy hazaértünk, épp egy repülős katasztrófa film ment a tv2-n - szép sárga oxigénlélegeztetőkkel :)
Előre minden adatot kikérdeztek, így aztán VIP-es parkolóba tudtuk letenni az autót. A hivatalos indulásig még tettünk nem VIP-es :) kört a teraszon.
Aztán jött a kommunikációs szóvivő és némi viccelődés, átvilágítás után mentünk a sétabuszunkra - " jegyeket bérleteket! " :).
Az első lassítás a hangároknál ért, ahol megnéztük a szárnyaszegett TU-154-est, amit a darabolós tűzoltók dolgoztak meg, majd fogadást ajánlottak: ha valaki nekifut a fehér kordonnak, sőt tovább is kerül, vajon mennyi idő alatt kapnák el a biztonságiak. :) Mivel a fogadás legmagasabb címlete 1 db muffin volt, inkább mentünk tovább.
Hatalmas körben kerültük meg az 1-es kifutópályáját, és betértünk az irányítótorony melletti tűzoltóságra - ahol a parancsnok némi információval szolgált a lengyel államfő gépének kb. 1 órával előtti lezuhanásáról, majd beinvitált 1 körre az épületbe.
Végigmentünk a gyakorlóeszközökkel - rácsokkal, létrával felszerelt szobákon, ahol is mondták a tűzoltók, hogy itt ám ahányszor csak a főnöknek épp eszébe jut, hogy na most legyen az alkalmassági próba, úgy nekilátnak és hajrá. Nem ám, mint a sportorvosoknál - itt akár havonta többször is lehet a gyakorlat. Félig viccesen felajánlották a Bridget Jonest pózt a korlátról le, csakhogy nem kerültünk emelet közelbe, mert már várt a következő napirendi pont a külső gyakorlópályán, az "éles" kimentés. :)
2. pont: Tüzoltóság - helyszíni gyakorlat - kimenekítés.
Önkéntelenül és elsőnek jelentkeztem áldozatnak :) - ami után felkísértek a gépre, és mert kértek még 1 jelentkezőt - utánam majdnem feljöttek még vagy 7en :)
Aztán nekiálltunk pánikot kelteni - gondoltam én már le sem ülök, de nagyon erősködtek, hogy ha már kimentendő áldozat vagyok, legyek jól látható helyen, meg le
ginkább ne futkossak, mint pók a falon :)És felcsörrent az egyik kísérőnk mobilja! Rögtön örömködni kezdtünk, hogy máris jönnek értünk a tűzoltók - az a bizonyos 38 másodperc nem hazudik, nincs mese :) Lett spricc-özön az ablak mellett, ami miatt már majdnem ismét nekiláttunk sikongatni, hogy esőben és vizesen fognak minket menteni? Itt már kezdtem vacilállni, hogy a világos (és drága :)) kabátomban inkább mégsem akarok megmentendő áldozat lenni, és ajánlottam mindenki másnak, hogy szívesen átadom a helyem, akárki is kéri - főleg ha kifelé menet még a fejemet is elhagyom a nagy rohanásban :) Arra is rájöttem, hogy inkább mégiscsak a stewardess-t szeretném játszani, ekkor viszont emlékeztettek, hogy na akkor nem legelsőnek, hanem legutoljára fogok lemenni :)
Aztán kivágták a szárny melletti ajtót és !!!! megjelent egy hosszú slag egészen a pilótafülkéig!!!
Kicsit persze visítoztunk a röhögéstől, mert az ablakon kinézve a spriccfelhőn át csak a szép nagy F1-es feliratot láttuk a piros autón :)
Aztán elmesélték, hogy a gyakorlaton természetesen mindent át kell nézni a gépen, a felső csomagtartókat is, és a kísérőnk ennek örömére be is ájult - de persze előtte bekapcsolta a biztonsági övét - a legszélső ülés legmélyebbikére.
Az első sárga hordágyra szerencsére a mellettem ülőt szíjazták, aki áldozathoz nem is igazán méltó módon nekiállt kacagni, hogy lelóg a feje, és rögtön rosszul lesz :)
A másodikra az utánam következő szőke nő került, akinek hosszú haja volt, és kicsit beakadt mindenhova, ami miatt a harmadik hordágynál már kinyilvánítottam, hogy csoda történt!!! tudok járni!!!!! de látok egy beszorult és nagyon beájult utast ,aki ráadásul még be is kapcsolta magát az első sarokszékbe. Itt némi tanácskozás kezdődött a pajszer tűzbeni biztonságos használatáról, majd végül is kiemelték szék nélkül a kísérőnket, aki annyira jól játszotta az ájult áldozatot, hogy majdnem még én is megráztam, hogy keljen fel, mert már viszik! :)
Persze mert tudtam járni, hát lesétáltam a gépről, ahol végighallgattuk még a kötelező "köszönjük, hogy minket választottak"-ot és vigyorgós integetés után a tűzoltóknak - katonásan "előre" :) mentünk "kocsira" :)
Már vagy 2 órája kevertünk az amúgy elég hatalmas repülőtéren, és már n
agyon vártuk, hogymegvakargathassuk a felszálló gépek hasát, ha már fel voltunk szerelkezve megörökítős eszközökkel. Viszont, mert a szélirány időközben megváltozott, csak felszálló gépekre kattintgattunk, bár említették, ha leszállók is lennének, sokkal közelebbit is tudnánk csinálni.
Innen már csak a hazafele kör volt, ahol láttuk még a Deltát, a British Airwayst, Hainant, meg pár Malév gépet, aztán fájdalmas búcsút vettünk. Próbáltam még megvesztegetni a kísérőket, hogy legközelebb is minket válasszanak, ha lesz még ilyen bejárás, de persze "csakis Fortuná"-val hárítottak. :)
Kifele még egy ajándékcsomag várt minket: jegyzettömbbel, tollal, nyugirepülősfigurával - amit hazafele jövet végig nyomogattam, amíg csak bibis nem lett a szárnya.
És ahogy hazaértünk, épp egy repülős katasztrófa film ment a tv2-n - szép sárga oxigénlélegeztetőkkel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése