Erről a darabról csak azért, mert még sosem voltam a Víg-ben, és ez ott volt. Így aztán nem is a művészek, hanem a helyszín volt a fontosabb, amiről csak annyit - nagyon szép, nagyon barokk, és nem nyúlfarok :)
Ami a helyünket illeti: a 3.as páholyba senkinek nem ajánlom ülni: megtaláltuk életünk első legrosszabb helyét a színházakban :)
A darab nagyon úri, a díszlet nagyon kastélyos, a hangulat nagyon könnyed.
A két főszereplő társszerző kissé atyáskodós, joviális öregúras, a fiatal (enyhén kopaszodó, viszont könnyen dühbe guruló) zeneszerző szeleburdi, heveskedő, magyaros.
A prímadonna hadar: játsza a férjhez menni akaró, "hűen szeplőtlen" madonnát, és talán a szerepe ennyiben ki is merül.
(Hogy miért nézték le abban az időben a polgári írók a női szereplőiket? )
"A szerzőt állítólag „Csekkszpír”-nek csúfolták, amikor a kor polgári színházi közízlése pedig nem kedvezett az igényességnek: a siker és a pénz volt fontos – nem úgy, mint ma."
:)
Ami a helyünket illeti: a 3.as páholyba senkinek nem ajánlom ülni: megtaláltuk életünk első legrosszabb helyét a színházakban :)
A darab nagyon úri, a díszlet nagyon kastélyos, a hangulat nagyon könnyed.
A két főszereplő társszerző kissé atyáskodós, joviális öregúras, a fiatal (enyhén kopaszodó, viszont könnyen dühbe guruló) zeneszerző szeleburdi, heveskedő, magyaros.
A prímadonna hadar: játsza a férjhez menni akaró, "hűen szeplőtlen" madonnát, és talán a szerepe ennyiben ki is merül.
(Hogy miért nézték le abban az időben a polgári írók a női szereplőiket? )
"A szerzőt állítólag „Csekkszpír”-nek csúfolták, amikor a kor polgári színházi közízlése pedig nem kedvezett az igényességnek: a siker és a pénz volt fontos – nem úgy, mint ma."
:)
Kedves Anett! A Vígszínház nem olyan nagyon barokk, csak úgy tesz. De olyan mintha az lenne. És pont ez a jó. A Molnár darab akkoriban a kor illúzióinak megfelelő story lehetett, de ma már ha egy fiatalember egy nőt madonnának néz színésznő létére, akkor ott súlyos tévképzetek vannak, és ha egy csalódás után sírdogálni képes egész éjszaka akkor bizonyára neurotikus is. Szóval, a kedves neurotikus és tévképzetektől szenvedő fiatalember tökre megérdemli az atyáskodást, mert enélkül kárt tenne magában, (vagy másban is)csak azt nem értem miért kell ezt a kapcsolatot egy hazugsággal rendbehozni, (azon kívül, hogy ez egy jó poén)mert így esélye sincs, hogy a tévképzeteiből kigyógyuljon. Szóval ez egy lélektanilag kissé bicegő darab, de a kedves és neurotikus fiatalember sem valami meggyőző a dühös rohamaival, mert ezt a nőnek kellene bemutatnia, (már ha a valóságban lennénk.)
VálaszTörlésEz a fiatalember egy balek, a hasonló című francia film főszereplőjére emlékeztető karakter (ha már a franciáknál tartunk), az a baja, hogy a rendező komolyan vette, pedig irtó komikus. Szerintem a primadonna direkt sajnálatból szereti, vagy egyszerűen az a nőtípus aki minden kóbor ebet és sírdogáló férfit megment. Ami az atyáskodó szerzőpárost illeti, szerintem attól nem elég hitelesek, mert Benedek Miklóst túl jónak tartjuk. (Bennem van a hiba)Valahogy vele kapcsolatban nem is emlékszem nagyon negatív hősökre. (Vagy egyszerűen delete-ot nyom az agyam, vagy nem bírják a negatív karakterek a pozitívakat felülírni?) Szóval róla el sem tudom képzelni, hogy atyáskodása mögött valójában egy tehetséges zeneszerző munkájának megszerzése iránti törekvés áll. És azt sem annyira, hogy tetszik neki a színésszel való kitolás lehetősége. Pedig szerintem ez ettől lesz bonyolultabb: a darabíró iszonyat egoista figura, aki valójában élvezi, hogy másokkal szórakozhat,és lehet hogy ennek nem is a kitolás a lényege, hanem az, hogy ő alakítja a történéseket (íme még az életben is). Ez persze nem mond ellent az atyáskodásnak, amivel meg a kis noném zeneszerző életét alakítja. Hogy miért nézték le akkoriban a polgári írók a női szereplőiket? A nő itt mégiscsak mellékszereplő. Nem baj ha nem játsza túl. (A primadonna hadar! Anett égbekiáltasz!!!!!)Ez a darab a zseniális és kiterjedt egójú színpadi szerzőről szól, akinek annyira kiterjedt egója van, hogy még némi atyáskodó jóság is belefér.(Vagyis gondolom magáról Molnár Ferencről, aki nem mellesleg verte a feleségét.)Nem biztos, hogy el kell tudnom egyértelműen dönteni, jófiú e a főszereplő vagy csak úgy tesz. Persze ettől a darab még eredendően úri, kastélyos meg könnyed, maga a szöveg lehetővé teszi, hogy megfelelő színészekkel minden lélektani mélyrepülés nélkül is roppant szórakoztató legyen, azért még szórakoztatóbb lenne, ha a karakterek kissé bonyolultabbak lennének a hitelesség kedvéért mert a történettől túl nagy meglepetést már az elején sem vártunk.
Az ilyesmi darabok nagyon színházélményt nyujtanak,kellenek hozzá a színészek,jó színészek, nagyok, akik a verbális poénok mellé odateszik a remek jellemábrázolást, különben csak szóviccekk tömkelege az egész. A színész persze a rendező utasításait követi, úgyhogy, ha a darab nem tetszett légyszíves a rendezőt megejnyebejnyézni, hogy a jelen kor polgári ízlésének(!?) megfelelően mélyítse el a lélekábrázolást, csak annyira, hogy hihető legyen: ez a szerző operettje érdekében mindenre képes, még akár jó is tud lenni. Ebből a szempontból szerintem egy ilyen könnyed darabbal nehezebb dolga van, mint egy komollyal, mert itt a lélektani mélyenszántás árúkapcsolásnak tűnik. Ennek ellenére szerintem kell(ene) az oda, mert hihetőbbé teszi. Kicsit jobban kellene, de azért a könnyedség megtartásával. Akkor te sem azért mennél be, mert a színház belülről olyan barokk. Amikor nem is barokk. Késői klasszicista.
Drága Barátném! :)
VálaszTörlésMeglepetéssel vegyes csodálattal áldozok a rálátásodnak, és erősen szórok hamut (mamunak ejtve a mai fogorvosolás után:) és esedezem a bocsánatért, hogy ennyire nem tudtam rendesen odafigyelni, pláne mert - bevallottam - eredetileg nem is igazán a darabért mentem (ismét hamuszórás arra a másodlagos nemi jellegű szőke fejemre :))
Nem csak arról van szó, hogy a darab nem kötött rendesen le, csak talán tényleg az, hogy mára már annyira túl sok lett - és nem csak a szimpla - neurotikus, a szemérmetlenül szeplőtlen tisztára mosott múltú Madonna, hogy valami még többre és talán nem ennyire előre tudható eseményvezetésre számítottam. Nyilván az is közrejátszhatott, hogy annyira erősen próbáltam beleképzelni Márkus Lászlót Benedek Miklósba:), hogy sikeresen elcsúsztam a történeten, melyet annyira fennakadásmentesen göngyölítettek, hogy csak arra sikerült felszisszennem, hogy lám már vége is :)
Azt hiszem: egy ember igazi lénye a személyiségében rejlik, a művei épp csak kivillanthatják - de ha a személyisége parancsa alapján ráadásul vernie kellett a feleségét ???
Nem zavar ha egy késői klasszicista épületes látvány olyannyira jól játssza a barokkot, hogy elhiszem, mert azért megyek színházba, hogy elhigyjem ; az sem zavar, ha egy habkönnyű darabot franciásnak ejtenek, mert magyarul könnyednek csakis franciásan lehet, de ha nincs semmi mondanivaló, csak annyi, hogy bármit ki lehet magyarázni ?
akkor már inkább Móricz :)
Jó rendben. Te azokat a darabokat szereted ahol legalább 2 szereplő főbe lövi magát a színpadon, én meg azokat ahol legalább 2 kritikus főbe lövi magát a nézőtéren.
VálaszTörlés