- határok nélkül (- Szása 1.) -

Amikor utazol valamilyen cél felé, útközben álmodozhatsz róla. Amikor megérkezel, a valósággal nézel szembe...

Ma valahogy az egész nap olyan borongós, hogy már csak az álmodozás marad- a helyekről, amik álmodozásra késztetnek:
( il:)
1. Prága, Párizs minden - minden egyes utcácskája + ráadásnak Prága Estates - kék színháza
2. Róma, Milánó - a Scala
3. Oroszország - Moszkva - Nyizsnyij Novgorod - Rostov - Szentpétervár -
4. Genf - az autószalon :) és a Genfi-tó :)
5. Empire State meg a Chrysler Building - NÚJORK :) !
6. Toscana napfénye :)
7. Tokió - cseresznyefái
8. BOra-Bora :)

és mert belendültem az utazási képzelgésekbe - írok fejezeteket Szása(Novoszibirszkből) Nagy Európai Utazásából - magyarul -, ami azért vicces, mert ki tudja mit is írhatott eredetileg- (sk. fordítottam :))


Az év: 2003:)

Alexander Borisov: "Út Európában, avagy a határok nélküli világ"
ELŐSZÓ

"Álmom - hogy világot lássak, hogy láthassam Európát - nem különösebben régen, egy szombaton villant át a fejemen, és olyan barátok miatt, akik meghívásokat küldtek nekem, mázlistának éreztem magam, mert a pénzügyi kényszerek az én álmomat is minden évben határozatlan időre vesztegelni hagyták.
Korábban az autóstoppos utazásról hallottam valamit, de valahogy homályosan nem hittem benne, mert az információk valahogy nem voltak túl meggyőzők, és persze a lehetőségeket amiket ígértek azóta is azt várom. Meg annyira a véletlenre volt bízva minden és amolyan aki mer az nyer - szlogenekben annyira nem tudtam hinni. Bár megható volt, hogy ennyi rendszertelen infóval és átvágások tömkelegével még mindig ennyire eltökélt lehetek.
Mindez aztán korlátlan ideig folytatódhatott volna, ha teljesen véletlenül rá nem bukkanok egy site-ra: http://avp.travel.ru.
Az első löketet a sok körutas ingyen utazónak az oldalra feltöltött történetei adták, melyek csodás helyszíneken játszódtak. Mindent végigolvastam:), és eldöntöttem, bármibe is kerül nekem, ebben az évben elmegyek egy körútra! Hát igen – ez a csodautazás 2003 nyarára esett.
Rendkívüli módon feldobódtam - még akkor is, ha az egészre rámegy egy kész vagyon + extrák ... Nekiestem az előkészületeknek.
Vladimirtól barátomtól már volt meghívásom, aki három évvel ezelőtt elment Németországba - aztán ott maradt.
A schengeni vízum (azt láttam) érvényes egy hónapon keresztül (07.23-tól 08.21-ig), így aztán egy nap alatt elintéztem mindent a német főkonzulátuson Novoszibirszkben, közben pedig letudtam minden munkaügyemet, hogy szabadságot vehessek ki az első külföldi autóstoppos utazásomra.
Ami az útvonalamat illeti :
- Moszkva
- Belorusszia, Fehéroroszország (Brest),
- Lengyelország (Varsó, Poznan)
- Németország
- Hollandia
- Belgium
- Franciaország (Párizs, Bordeaux, Arcachon, Port Leucate, Marseille)
- Olaszország
- Ausztria (Bécs, Salzburg),
- Németország (Frankfurt, Hamburg, Berlin)
- Lengyelország
- Belorusszia
- Moszkva.
A másik irányból Moszkvától Omszk felé terveztem menni.

A teljes utazás majdnem 1,5 hónapot vett igénybe és olyan 16,000 km, amiből 12,000km -t terveztem menni autóstoppal.
Pénzt 400 euró körül terveztem vinni: az útiköltségre, többek között a vízumok és meghívások költségére, valamint a szállásra, fürdésekre vagy az úszásra, továbbá az étkezésre, néhány múzeumlátogatásra és néha némi luxusként beülni 1 kis sörre vagy borra valami kis étterembe. Egyáltalán nem rossz üzlet: cserében megkapom a legfontosabbat: a pozitív élmények, érzelmek és temérdek utazási tapasztalat hatalmas mennyiségét.

Július 16-a, szerda. Na jó, őszintén: mivel állandóan attól féltem, hogy túl sok felesleges időt vesztegethetek ezzel az autóstoppolással, Moszkvában, ezért civilizált úton, vagyis vonattal mentem.

Július 19-e, szombat.
Érdemes a kora reggeli vonatokat választani, mert így - bár a vonat 2 napon át jött - de reggelre Moszkvában voltam. Aztán rokonoztam egész nap, és járkáltam a fővárosban. Leginkább 15 évvel ezelőtti emlékeim vannak Moszkváról, de meg kell mondjam azóta Moszkva pozitív irányba változott.

Július 20. vasárnap Moszkva Úgy döntöttem, mindenképpen stoppolni fogok az úton, vagy legfeljebb gyalogolok. Moszkvát kora reggeli hagytam el, de - a körgyűrű miatt is az M1-es autópályánál- továbbra is kétségesnek látszott: meg tudom csinálni? El nem tudtam képzelni, hogy estére odaérjek a több mint 1000 km-re lévő Brest közelébe - akár 8 autóval is.
Ez meg az autósok közötti különbség: valaki 80 km/h-van, repeszt valaki 200-al. Például Dorokhovo-ban volt 1 srác, ő vezette az autót: mérnök asszisztensként dolgozott.
Aztán Safonovo egy örmény vett fel, egy egykori katona, jelenleg meg a saját gazdaságában dolgozik. És teljsen rendesen bedobott egy dobozt az első ülésre ami nekem is biztosított egy helyet. Safonovo után Baranovichivel mentem több mint ötszáz mérföldet. Én vezettem a kedélyes, fehérorosz 50es ember helyett, aki Moszkvába utazott üzleti ügyben. Elmondta, hogy egész éjjel nem aludt, és mert izgatott voltam, mert tudtam, hogy nem aludt egész éjjel, féltem, hogy akaratlanul is el fog aludni. Különösen azután, hogy egy alkalommal, amikor átment a szembejövő forgalomba előzni, aztán ebben a sávban is ment tovább, még jó, hogy észrevettem a szembejövő autó világítását, és nem is irracionális módon elkaptam a kormányt:
- Ehh, mit művelsz, ha szabad kérdeznem?
- Nézd, a szemed ki kéne nyitni, a végén még nekimész valaminek.
- Igen, úgy látszik, elaludtam, - mondta flegmán. Aztán lehúzódott az útszélre, kirakott és tovább ment. .....VEZETŐK, vigyázzatok és legyetek éberek az úton! ! !

Szinte Brest előtt vett fel egy régi Moszkvics-ban ülő fehérorosz, vidám, középkorú fickó, aki ugyan takarítóként dolgozott, de azért hajtott 1000el.
Igazából szerettem stoppolni Fehéroroszországban. Tudom, lehet, hogy szerencsés vagyok, de legfeljebb ha 10 percet mentem gyalog és már megálltak, felvettek, néha ugyanaz az autó - a visszaúton.
A bókokat a fehéroroszok kicsit megkérdőjelezték: - Ez csak azért van, mert épp kifogta azokat, akik segítettek magának, mert szimpatikus volt. Igazából annyira azért nem szoktak megállni. Ezzel azonban nem értek egyet.
Így aztán este, amikor már majdnem sötét volt, megérkeztem Brestbe. Némi hezitálás után elővettem a sátram, és úgy döntöttem, felverem itt éjjelre, holnap folytatom az utamat tovább.

Július 21. hétfő
Ahogy felébredtem, megreggeliztem, összepakoltam a sátrat, és mentem az utamra. 10 perc
után megállt egy férfi Audival, amivel bevittek Brestbe az erőd elé. Kicsit sétálgattam, de mert még kora reggel volt, a múzeumok zárva voltak. Nem vártam meg amíg kinyitnak, hanem elindultam neki a fehérorosz-lengyel határnak. Közben álladóan azon kaptam magam, hogy elmerengek, a gondolataim a hely 62 évvel ezelőtti ádáz küzdelmeken kalandoztak.
Gondolataimat egy motorkerékpár zavarta meg, no meg a fehérorosz határőrök: - Mutasd az útleveled! ... Ki vagy? ... Ki? ... Honnan? ... Hova? … Milyen célból? ... és persze ellenőrizte.
- Minden rendben. Jó utat kívánnak, és lelépnek. Én is. Vagy két kilométerre voltam Brest várától, de muszáj volt egy járművezetőt találnom, mert itt átgyalogolni azért nem lehetett. De mégis?, ki az, aki megállíthat a határon 5:00 körül?
És most itt vagyok Lengyelországban.
A belépési ponttól kissé távolabb az úton nekiálltam stoppolni.
Hát igen, ez már nem Fehéroroszország. Már vagy 1 és fél órája vártam, mikor rájöttem, hogy a varsói út körül állok neki integetni. Úgy volt, ahogy gondoltam, meg hogy talán kívánatos lenne lengyelül beszélni. Végül az egyik autó megállt. Hurrá! Odaszaladtam:
- Dzien dobry ...
- Hol &^$%$@#&*(*&!

na de tovább. ... "

-folyt. köv.-