- április 4 -

Mi az ami beugrik április 4-ről?
talán ez?

"Indulj az útra és vissza se nézz!
Múltad a fájó,bús ezer év.
Rád ragyog végre a fényteli nap, Boldogan,vígan zengd hát e dalt.

Refr:2x Április 4-ről szóljon az ének, Felszabadulva zengje a nép.
Érctorkok harsogva zúgják a szélnek Felszabadítónk hősi nevét!

Dörgött az ágyú és zúgott a nép.
Vérzett a föld és zengett az ég. Győzött a Szovjetek hős serege Századok könnyét így mosta le."

- azt hiszem még ez is, mert ezt kellett szavalnom kislánykoromban - és még most is megy :)

"Sztyepan Scsipacsov: Fiúk

Siklik a Duna habja,hajók gyors füstje száll,
arany nap fénye csillog,a parton kis lak áll.
Az ablaknál anyóka ül búsan, egyedül, nézi a füstöt,
fáradt szemében könnye ül.
Úgy élt kínlódva, küzdve sok hosszú éven át,
míg felnevelte három szép, szöghajú fiát.
De szélvész járt a földön ....
Mivé lettek? Hova?
Olcsó kis képkeretből néznek csupán reá.
A Duna tükrén felhők árnya suhan tova.
A három közül kettő nem tér vissza soha.
Egyik a Tiszán pusztult, a golyó ölte meg,
mikor rohamra mentek a munkásezredek.
A magyar földért halt meg, a vörös Csepelért,
a grófi szérűn síró bús koldus - seregért.
A másik idegenben hullott a fronton el,
de az orosz nép most is még arról énekel,
hogy látott az Uralban,mit jég és hó takart,
a partizánok élén egy fiatal magyart ....
És valahol Tagilnál, hol erdőt vált a rét,
egy sírra most két tölgyfa hullatja levelét.
Körül sötét az erdő, évszázados a fa -
hogy tudná az anyóka, hol nyugszik a fia?
Hősként így halt meg a gyermek, kit karja ringatott ...
A harmadik is elment, csak emléket hagyott.
Hallgat a Duna, hallgat, ha róla kérdezi, a déli szél - ha jajgat,
csak az felel neki.
Toledo mellett messze, hol fényben ég az ég,
ő most a vérbe, szennybe hordozza fegyverét.
Forró a nap. És nincsen a földnek egy helye, mit fel ne dúlna fegyver, mit vér ne lepne be. Gránátok zúgnak. Tankok törnek a völgyön át.
A por deresre festi a tábornok haját. Gránátok füstje árad, a felhős föld felett,
vad robbanásuk rázza a spanyol kerteket. Halál portyázza végig a küzdők árkait.
Angol, francia, német vállvetve harcol itt.
Lángol a fáklya, napként lobbantja sugarát, a szöghajú magyarnak kell vinnie tovább,
vinnie, vérben, szennyben, poklok tüzén is át,
hogy bús anyát ne lásson többé egy nagy világ."

de legeslegelsősorban:

Boldog születésnapot Spiró Györgynek!

mert:

- Ő az, akinek a "Jégmadár" könyvét még akkor sem tudtam abbahagyni, amikor pedig csak a számítógép monitorjáról olvastam (több könyv marad azért ki az életemből, mert megunom a sorokat olvasni digitalizálva);

- Ő az a Kossuth-díjas író, akinek ha az ember lánya gratulál emailban, akkor visszaír egy "Köszönöm"-öt;

- és ha az egyik darabját el szeretném olvasni, de nincs meg egyik antikváriumban sem, akkor elküldi .docban

:)